Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

H i tel jog i Döntvénytár. 17 ban azt is, hogy az alperes semmikép*sem gazdagodott, a felperes pedig az igényének érvényesítésével nagymértékben késedelmeskedett és az időközi világválságban bizonyára különben is csak részben sikerült volna neki az alperes korábbi teljesítése esetén is az átmentés. Mindezek megfontolásával a kir. Kúria úgy találta, hogy a felek közti érdekek méltányos kiegyenlítődése akkor valósul meg, ha az alperes a 37,725 svájci frankkal egyenértékű pengőösszeg helyett részleges átértékeléssel 7500 aranypengőt és ennek a keresetlevél beadása napjától (1929. március 28-tól) járó 5 °/0-o,s kamatát fizeti a felperesnek. 25. A nyugdíj a beszámítás szempontjából a tartási (ellátási) díjakhal egy tekintet alá esik. (Kúria 1933. nov. 22. P. II. 1135/1932. sz.) Indokok : A nyugdíjnak a létfenntartásra szolgáló rendeltetéséből folyik, hogy a beszámítás szempontjából a nyugdíj a tartási (ellátási) díjakkal egy tekintet alá esik. A tartásdíj pedig a dolog természete szerint az esedékesség időpontjában a jogosítottnak a tartására volt fordítható s felhasználandó, mert a meghatározott időszakokban lejáró tartásdíjrészletek a jogosítottnak azokra az időszakokra eső tartására szolgáltak. A tartásdíjnak a rendeltetésével s jogi természetével ellenkeznék s a kötelezettségnek a célját t. i. a jogosítottnak az eltartását termé lehetetlenné annak a megengedése, hogy más időszakra lefizetett s már felhasznált tartásdíj beszámítás folytán, egészben vagy részben olyan időszakban fizetettnek tekintessék, amely időszakra ezt a fizetést maga a kötelezett sem kívánta teljesíteni. (P. H. T. 718. sz.) Ugyanez a szempont a nyugdíj bírói megítélése esetén is fennforog. A kifejtett álláspontnak a helyességén nem változtat az a körülmény, hogy a nyugdíj fizetésére vonatkozó kötelezettséget vagy a nyugdíj mértékét bírói ítélet állapította meg s a meghatározott időszakokra teljesített fizetések a végrehajtható bírói ítélet alapján történtek, a felsőbíróság pedig ezt a végrehajtható ítéletet a szolgáltatásnak az összegére nézve megváltoztatta. Az 1926 : XVI. tc.-nek sincs olyan rendelkezése, amely ezt a beszámítást kifejezetten megengedné. 26. Az a körülmény, hogy a váltói kötelezettséget vállaló tudta, hogy az elfogadó a váltóhitelért köztörvényi alapon is felelősséget vállalt, nem ad támpontot arra a következtetésre, hogy váltónyilatkozatával kezességet is vállalt. Hiteljogi Döntvénytár. XXVII. 2