Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

10 Hiteljogi Döntvénytár. teti meg az, ha a szóban lévő bérelt vasúti kocsikat a Magyarország területét a háború után megszálló ellenséges hatalmak kerítették birtokukba (a nélkül, hogy a bérló' emiatt bárkitől kárpótláshoz juthatna). A bérleti szerződés 6. pontja ugyanis akként szól, hogy «a bérleti viszony fennállása alatt a veszély minden kockázatát, tehát a kocsik megsemmisülésének, megsemmisítésének . . . kockázatát i s a bérlő viseli, tekintet nélkül, hogy az esetet vis major, baleset vagy másoknak beszámítható cselekménye idézte-e elő». Már pedig a világháború ötödik évében, közveijenül az összeomlás előtt (1918. október 11-én) történt szerződés meghosszabbításnál mindenféle kockázatnak, így a (háborús) megsemmisítés veszélyének is kifejezett elvállalása magában kell, hogy foglalja a felek szerződési akarata szerint, az ellenséges elkobzás (lefoglalás) kockázatát is, ami a kocsik háborús megsemmisülésével jogilag egyjelentőségű. A felek jogviszonyát szabályozó bérleti szerződésnek a veszély egymásközti vonatkozásban való viseléséről szóló emez intézkedése folytán a peres felek jogviszonyában közömbös az, hogy a bérlő, bár a bérelt kocsikat a MÁV. kocsiparkjába sorozta be, az ebben a helyzetben bekövetkezett ellenséges elkobzás miatt a MÁV.-tói sem kaphat semmiféle megtérítést. II. A most tárgyalt fizetési kötelezettségének az alperes csak átértékelés mellett tehet eleget. A hitelező felperes ugyan külföldi (német) cég és a követelés külföldi pénznemre (márkára) szól, az 1928 : XII. tc. 32. §-ából kitűnőleg azonban viszonosság mellett ilyen esetben is helye lehet átértékelésnek. A m. kir. igazságügyminiszter 1931. március 31-én kelt 9974/1931. VII. I. M. számú nyilatkozatából pedig annyi kitűnik, hogy a perbelihez hasonló pénzkövetelésnél, melynek gazadasági célja a bérbeadó kártalanítása, Németországban magyar hitelező javára is figyelembe jön a pénzértéknek leromlása. Az átértékelésnek azonban az 1928 : XII. tc. 32. § rendelkezéséhez képest a magyar törvény értelmében kell történnie külföldi hitelező javára is avval a korlátozással, hogy annak a mértéke nagyobb nem lehet, mint amilyent a külföldi állam nyújt. Az átértékelésnél irányadó kiindulási időpontul a szerződés eredetileg történt megkötésének napja (1917. január 20.) helyett a szerződés meghosszabbításának napját (1918. október 11-ét) kell venni, mert a felek nyilván az akkori pénzérték mellett is megfelelőnek tartották a szóbanlévő pénztartozás szerződési számszerű mértékét. 50,300 márka 1918. október 11-én 37,725 svájci franknak felelt meg. Az átértékelés mértékének megállapításánál az 1928 : XII. tc. 12. §-ához képest figyelembe vette a kir. Kúria egyrészt a kártalanításra irányuló gazdasági célt, másrészt azoa-