Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

5 Hitel jogi Döntvénytár. rázatot támogatja az is, hogy az 1927 : X. tc. 5. §-a a biztosítási szerződésnek azt az azonnal való hatályavesztését kívánta meg­szüntetni, amely a K. T. 485. §-ának 4. pontjában foglalt sza­bály életbenléte idején a díjfizetésre kötelezett félnek a fizetés­nél való késedelme esetén nyomban bekövetkezett és módot és eszközöket akart nyújtani úgy a biztosítónak, mint a díjfizetésre kötelezett félnek arra, hogy a biztosítási szerződést a díjfizetés­ben való késedelem ellenére is fenntartsák. Kétségtelen tehát, hogy nem kívánta a biztosító helyzetét a kérdés lényegét egyéb­ként nem érintő azzal az alakszerűséggel nehezíteni, hogy a felszólító levél elküldéséről az esedékességkor, illetve a halasztás idejének eltelte után nyomban gondoskodjék. A törvény helyes értelme tehát az, hogy a felhívó levélnek nyomban való elkül­dése nem szükséges. Ennek megállapítása után azonban fel­merül az a kérdés, hogy mikor kell tehát a felhívó levelet elkül­deni, hogy a célzott jogkövetkezmény előidézésére alkalmas le­gyen? A törvény rendszere szerint, mely az előbbi joggal szem­ben mindkét félnek a szerződéshez való kötöttségén alapul, a biztosító kötelezve marad mindaddig, míg az elküldött felhívó levélben megadott utólagos teljesítési határidő le nem járt, s ez követően a rögtöni hatályú felmondás jogával nem élt (5. § 2. bek.), illetve a szerződés meg nem szűnt (5. § 3. bek.) s ugyan­eddig a szerződő fél is pótolhatja mulasztását (7. §). E szerint tehát látszólag a biztosítótól függ, hogy a levél elküldésével megindítja-e, és ha igen, mikor azt az eljárást, melynek ered­ményéhez a körülmények szerint a szerződés megszűnése fűző­dik, ami a szerződő félre, minthogy a kockázat a biztosítót esetleges késedelme alatt amúgy is terheli, hátrányt nem jelent. Ez a felfogás azonban nem állhat meg, mert habár a törvényt kétségen kívül az a célzat vezette, hogy véget vessen annak az előbbi jogállapotnak, amikor a biztosítási szerződés fenntartása egyedül a díjfizetésre kötelezett fél egyoldalú akaratától függött, és arra az esetre, ha a kötelezett a díjfizetést elmulasztja, a biz­tosító javára állapította meg azt a jogot, hogy a szerződés tel­jesítése vagy az attól való elállás között válasszon, mégsem akarta, hogy a szerződés a biztosítónak ugyancsak egyoldalú elhatározása szerint bizonytalan ideig függőben maradjon. Ennek az akaratnak határozott kifejezést adott azzal, hogy a biztosító jogainak érvényesítését az 5. §-ban megállapított eljárás lefoly­tatásához fűzte, és ezzel arra utalta, hogy a szerződés fenn­tartása vagy megszüntetése kérdésében szándékát nyilvánítsa ki. Ezek mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a szerződő félnek fontos érdeke, hogy ne legyen bizonytalan­ságban abban, hogy melyik az az időpont, melynek elteltéig a

Next

/
Thumbnails
Contents