Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Hileljogi Döntvénytár. 139 hogy a biztosító a biztosítási összeget választása szerint effektív dollárban, vagy a dollárnak a fizetés napján érvényes hivatalos árfolyamán átszámított pengő ellenértékében fizetheti, nem értelmezhető akkép. hogy ebből a szerződéses kikötésből bármelyik félre a másik rovására indokolatlan anyagi előny származzék. (Kúria 1984. jún. 20. P. VII. 1209/1934. sz,) Indokol; : 1. A perbeli biztosítás díjrészleteinek megfizetésére az ügyleti felek között kialakult és állandóan követett gyakoriul értelmében a biztosító alperes kivétel nélkül, minden egyes alkalommal, a mindenkori esedékességeket követő 12. napnál nem előbb postára adott levélben felhívta a biztosítottat, amelyben a felhívástól számított 30 napi utólagos fizetési határidőt engedett neki. Ebben az esetben nem arról van szó tehát, hogy annak ellenére is. hogy a folytatólagos díjaknak, az esedékességre külön írásban való kötelezése nem történt meg. a biztosító által küldött felhívásnak a biztosítási szerződés hatályát fenntartó valamely joghatály tulajdoníttassék : hanem arról, hogy a felek az egymás közötti állandóan és az egyes esedékességek alkalmával, kivétel nélkül gyakorolt eljárás folytán a díjak lejárata tekintetében való esedékességre hallgatólagosan külön megállapodást létesítettek. A két eset között lényeges különbség van, mert míg az állandó bírói gyakorlat szerint a biztosító az írásban külön nem kötelezett folytatólagos díjakat bíróilag nem érvényesíthetvén, az erre vonatkozó felhívásnak magában véve hatálya nincs, addig a felek nincsenek elzárva ártól, hogy a kellő időben felajánlott díj megfizetése által a szerződést akkor is fenntarthassák, ha a díj az 1927 : X. tc. 9. §-a értelmében egyébként nem volna érvényesíthető. A fent kiemelt gyakorlattól a biztosító egyoldalúan, a gyakorlatuk értelmében folyamatban levő halasztási idő alatt el sem állhatott, hanem csak olyan későbbi díjakra vonatkozóan, melyekre a gyakorlatukból folyó halasztási idő még meg nem kezdődön. Ha tehát a fennforgó esetben a felek által kövelett állandó gyakorlat szerint a díj lejárata még be nem következett és ennek bekövetkezte előtt a biztosított azt felajánlotta, a biztosító azt vissza nem utasíthatta. II. Abból, hogy a valóságos dollárokban való fizetés ezidőszerint tiltó rendelkezésbe ütközik, nem az a következmény folyik, hogy a dollárárfolyam időszerinti meghatározása, az alperesnek szerződésileg biztosított joga helyébe lépő felperesi ^kérelemnek megfeleleőn döntessék el. Mégsem volt az alperes