Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)
Hiteljogi Döntvénytár. 137 kezéseket illetően kivételt tenne ; a nyugdíjfizetési kötelezettségnek a rt. nevében való elvállalása tehát akár írásban, akár szóval történt, szintén csak akkor érvényes, ha az erre vonatkozó jognyilatkozatot a társaság cégének a jegyzésére feljogosított személyek az alapszabályokban meghatározott számban a magukévá teszik. A tényállás szerint K., a bécsi St. vállalat igazgatója, az alperesnél csupán a felügyelőbizottság tagja, ellenben az alperes igazgatóságának nem tagja, az alperesnek nem is hivatalnoka s az alperes cégének a jegyzésére feljogosítva nincsen. Ebből folyóan helyes az a jogi álláspont, hogy ha K. tett is olyan nyilatkozatot, amely a nyugdíjfizetés kötelezettségének az alperes tisztviselőivel szemben való elvállalását foglalja magában, ebből az alperes terhére kötelezettség nem származott, mert az a körülmény, hogy a kölni rt., mint a St. vállalatok törzsháza, a bécsi rt.-ot vagy akár személy szerint K.-t, az alperes működésének ellenőrzésével megbízta és őt utasítások adására is feljogosította, K.-t az alperes képviseletére és ennek a nevében kötelezettség vállalására fel nem jogosította, de ilyen jogkört neki a kölni rt. érvényesen nem is adhatott, minthogy erre vonatkozóan kizárólag a törvénynek és az alapszabályoknak a rendelkezései az irányadók. P. és G. igazgatók nyilatkozatai sem lehetnek elegendők az alperes nyugdíjfizetési kötelezettségének a megállapítására, még ha ezeknek a nyilatkozatoknak a tartalma a kötelezettség elvállalását magában foglalná is, mert egyikök sem volt arra feljogosítva, hogy a társaság cégét egyedül jegyezze, azt pedig a felperes nem is állította, hogy a kötelezettség elvállalása tekintetében, bár csak szóval is, együttes nyilatkozatot tettek. G. igazgató egyébként is csak magánbeszélgetésben, tehát nem az alperes nevében tett nyilatkozatban közölte azt, hogy nyugdíjalap és nyugdíj szabályzat létezik és hogy a nyugdíjjogosultságnak mi a feltétele. A felperes által eló'adott tények annak a megállapítására sem szolgálhatnak alapul, hogy az alperes a nyugdíj fizetése iránt írásbeli vagy szóbeli njálatkozat helyett erre ráutaló magatartással vállalt kötelezettséget. Abból ugyanis, hogy a rt. az évi tiszta nyereségnek valamely részét nyugdíjalap létesítésére vagy gyarapítására fordítja, egymagában még nem következik az, hogy a társaságnak már vannak nyugdíjra jogosult alkalmazottai, hanem az történhetik és tapasztalat szerint gyakran történik is abból a célból, hogy a társaság ezen az úton teremtse elő egy \ésőbben létesítendő nyugdíjintézménynek az anyagi feltételeit. Még kevésbbé bizonyítja a nyugdíjalap létesítése azt, hogy a társaságnak valamennyi alkalmazottja nyugdíjjogosult és nemcsak azok, akik erre külön megállapodás útján szereznek jogot. Abból, hogy az alperes egyes alkalmazottainak vagy elhalt alkalmazottak hátrahagyott hozzátartozóinak nyugdíjakat folyósított, szintén nem lehet következtetést vonni arra, hogy eziránt valamennyi alkalmazottjával szemben kötelezettséget vállalt, még ha meg is lehetne állapítani, hogy a nyugdíj az abban részesített alkalmazottak részére nemcsak az alperes önkéntes elhatározásából visszavonásig, hanem eziránt vállalt