Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Hiteljogi Döntvénytár. 131 Az alperes tehát, aki a fentiek szerint nemcsak a felszámolási eljárásnak megállapodásszerű lebonyolítását, hanem azt is megakadályozta, hogy a P. cég összes vagyona a hitelezőknek valóban rendelkezésére is álljon, sőt a Sz. takarékpénztár és a saját követelésére eszközölt törlesztésekkel az elsősorban kielégítendő <>nem jelzálogost) hitelezők egy része, köztük a felpt ree elől a fedezeti alapot el is vonta, önkényes eljárásával maga szegte meg útját annak, hogy netáni vagyoni elégtelenség esetén a hitelezők aránylagos kielégítése foglalhasson helyet. Ennek folytán, ha az alperes annak ellenére, hogy a felperes követelésének fennállásáról tudott, mégis a felperes követelésének fedezetéről nem gondoskodott és ezzel a felperesnek a követelése kiegyenlítéséhez fűződő jogvédte érdekét jogellenesen megsértette, az alperesnek ez a jogellenes és vétkes magatartása azzal a következménnyel jár, hogy azokat a «nem jelzálogos* hitelezőket, akiknek követelései az alperes fenti cselekményi elkövetésekor fennállottak, az alperes most már korlátlanul köteles kielégíteni és nem hivatkozhatik sikerrel arra, hogy a felperes csak aránylagos kielégítést igényelhet, éspedig annál kevésbbé, mert a fellebbezési bíróság által megállapított abból a tényből, hogy a P. cégnek az alperes kezéhez befolyt pénzeiből a fentiek szerint teljesített kifizetések dacára 6570 P 25 fillér és annak 1 % évi kamata még ma is az alperes kezelése alatt áll, alaposan feltehető, hogy ha az alperes a P. cég vagyonának a felosztása tekintetében megállapodásszerííen járt volna el, a felperes követelése egészben kielégítést nyerhetett volna. 169. Az örökösi s ezen az alakon a részvénytulajdonosi minőség megállapításáig is meg kell tenni azokat az intézkedéseket, amelyeket a törvény a részvénytársaságra nézve kötelezően előír. (Kúria 1934. jún. 12. P. IV. 4734/1933. sz.) Indokok : A R. S. rt. 1932. évi aug. 4-én tartott évi rendes közgyűlés alkalmával néhai E. S.-nak a rt. összes részvényeit magában foglaló hagyatéka tárgyában a bíróság még átadó végzést nem hozott. Ekként az összes részvényekre nézve kétséges volt, hogy kit illetnek a részvényesi jogok, tehát kétséges volt az is, hogy ki jogosult a részvényeseket illető szavazati jogot gyakorolni. Viszont azonban az örökösi és ezen az alapon a részvénytulajdonosi minőség megállapításáig is meg kellett tenni azokat az intézkedéseket és ezeknek az intézkedéseknek megtétele végett meg kellett tartani azokat a közgyűléseket, amelyeket a törvény és az alapszabályok a rt.-ra nézve kötelezően előírnak. A törvény értelmében megtartandó ezek a közgyűlések ugyanis, mint a részvényekből álló vagyon ideiglenes kötelező kezelése jelentkeznek. Ilyennek jelentkezik az 1932. évi rendes közgyűlés, amelynek elhalasztása iránti kérelmet a nem vitás tényállás szerint a kir. kereskedelemügyi miniszter elutasította. A részvényekből álló vagyon eme ideiglenes kezelésére jogosultnak és kötelezettnek is kell tekinteni az örökhagyó özvegyét, aki a hagyatéki eljárásban az összes részvényekre 9*