Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Hiteljogi Döntvénytár. 91 ményszabályzat szerint járó járandóságokra van igénye ; a 32. §-ában pedig kimondja, hogy a javadalmazásra vonatkozó szabályok a szolgálati szabályzatnak a kiegészítő részei. Mindezekből az következik, hogy amiként az alperes jogosult, sőt köteles is volt a szolgálati szabályzatot az alkalmazottakra kötelező hatállyal megalkotni, éppúgy jogosult volt annak alapján és értelmében az alkalmazottaira kötelező hatályú illetményszabályzatot is létesíteni. Az illetményszabályzat megváltozó tatása, jelesül a szabályzatban meghatározott illetménj^ek csökkentését tárgyazó újabb rendelkezés hatályossága kérdésében sikertelenül utal a felperes a szolgálati szabályzat 4. §-ának ama rendelkezésére, hogy a szolgálati szabályzat megváltoztatása csak a szerzett jogok sérelme nélkül eszközölhető, mert a szerzett jogok alatt ebben a vonatkozásban csak a szolgálati jogviszonyban gyökerező alapjogokat lehet érteni, de nem az illetmények összegszerűségét is, amely nem is a szolgálati szabályzatban, hanem az annak kiegészítő részét tevő illetményszabályzatban állapíttatik meg és amelyre nézve már az utolsóelőtti, vagyis a felperes tényleges szolgálata alatt hatályban volt 1929. évi illetményszabályzatnak 117. §-a a módosítást, nevezetesen az illetmények felemelését, vagy leszállítását az alperes társaságnak kifejezetten meg is engedte. Az alperes által 1932. júL 10-én ennek a hónapnak első napjától kezdődő hatállyal életbeléptetett új illetmény szabályzat tehát, amely a különböző országokban lévő alkalmazottainak illetményeit különböző mértékben, de az illető országok területére nézve egységesen csökkentette, mint a szolgálati szabályzat kiegészítő része, az alkalmazottakra kötelező. Az alperesnek azt a tényét, hogy az illetményszabályzatnak 1932. júl. 10-én történt közzététele után rövid idővel, már 1932. júl. 25. napján a felperesnek a szolgálatot három hónapra felmondta, joggal való visszaélésnek sem lehet tekinteni, mert a felperes a szolgálati szabályzat 115. § c) pontja értelmében nyugdíjazható volt és mert nincs alap és ok annak a feltételezésére, hogy az alperes ezt az illetmény szabályzatot, amellyel az illetményeket és a nyugdíjakat az összes alkalmazottaira kiterjedően csökkentette, csupán csak azért léptette volna életbe, hogy a felperesnek és a nyugdíjazás előtt állott 60—70 társának a magasabb nyugdíjra vonatkozó igényét kijátsza. Azok az alkalmazottak pedig, akik a szabályzat hatályba léptekor kerültek nyugdíjazás alá, az általános rendezések alól nem is voltak kivonhatók. Nem alapos a felperesnek az 1926. évi XVI. tc. 3. §-ának 3. bekezdésére alapított panasza sem, mert az 1929. évi illetmény szabályzat a nyugdíjakat újonnan szabályozta : ez pedig az 1924. júl. 1. napja után létre jött olyan egyes-