Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)
92 Hiteljogi Döntvénytár. ségnek tekintendő, amely az idézett törvény 14. §-a értelmében irányadó. Ezekből az okokból a felperes nem követelheti az 1929. évi illetményszabályzat szerinti magasabb illetményeit és nyugdíját. = Ugyanígy : K. 1933. dec. 18. P. II. 4435/1933. ; 1934. ápr. 24. P. II. 4440/1930. és 4560/1933. 119. A budapesti sütőműhelyben készített kenyérnek aceglédi kenyér)) elnevezéssel forgalombahozatala a Tvt. 2. §-ába ütközik. (Kúria 1934. ápr. 24. P. IV. 5883/1933. sz.) Indokok : A felperes azt panaszolja, hogy habár az általa budapesti sütőműhelyében előállított kenyerét már nyolc éve «ceglédi házikenyér* jelzéssel hozza forgalomba és erről az elnevezésről a forgalomban az ő vállalatát ismerik fel, mégis a másodrendű alperes azt a kenyeret, amelyet a másodrendű alperes részére az elsőrendű alperes budapesti sütőmühelye állít elő, ugyanilyen elnevezés alatt árusítja ; ezért mindkét alperest a cselekmény abbanhagyásra és felmerült kára megfizetésére kötelezni kérte. A másodrendű alperes a «ceglédi házikenyér* elnevezésű kenyér készíttetését és forgalombahozatalát 1931. aug. 12. napján ténylegesen megszüntette. A forgalombahozatalnak erről a megszüntetéséről a másodrendű alperes ügyvédje útján a felperest 1931. aug. 18. napján kelt levelében értesítette, sőt arra hivatkozással, hogy a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara szakvéleménye szerint a «ceglédi házikenyér* elnevezés használata tilos, a felperest is felszólította az elnevezés használatának abbanhagyására. Az alpereseknek ez a ténye és a másodrendű alperesnek a felpereshez intézett nyilatkozata és felhívása annak tartalmánál és megokolásánál fogva nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy a «ceglédi házikenyér» forgalombahozatalát az alperesek az ismétlés szándékának kizárása mellett véglegesen abbanhagyták, erről a felperest értesítették, ami által a felperesnek a kifogásolt alperesi cselekmény abbanhagyására irányuló igénye az 1931. aug. 24-én benyújtott kereset beadása előtt teljesítve lett és így megszűnt. Az abbanhagyásra irányuló kereseti kérelem ebből folyóan alaptalan. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara azt tanúsítja, hogy a «ceglédi kenyér», «ceglédi házikenyér» a magyar forgalmi piacon, mint különleges készítésű vagy bizonyos, a szokástól, avagy a műhelyben készült kenyértől eltérő rendszer mellett előállított kenyérfajta ismeretlen. E szerint nem vitatható, hogy a Ceglédre, tehát helynévre utaló elnevezés a köztudatban nem az áru származási helyének, hanem közismert minőségének feltüntetésre szolgál. (Tvt. 3.) A «ceglédi kenyér» elnevezés ekként az áru származási helyének megjelölése lévén, a felperesnek az a ténye, hogy a budapesti sütőműhelyben készített kenyeret «ceglédi kenyér» elnevezés alatt hozza forga-