Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

88 Hiteljogi Döntvénytár. 20-tól számított kamatot, amivel kétségtelenné tette, hogy a tartozást ezzel a nappal lejártnak tekintette. A váltó tehát legkésőbb az említett 1926. márc. 20-val tekintendő' lejártnak, s bár valósággal későbbi lejárattal töltetett ki, az óvást elengedett alperes kötelezettségének tartama, nevezetesen az elévülés tekintetében ez a határnap az irányadó, s miután ettől a naptól számítva a kereset beadásáig az alperesre, mint kibocsátóra 1925 : VIII. 53. §-ában meghatározott egy évi elévülési idő eltelt, az alperes elévülési kifogása alapos. Helytelenül hivatkozik ezzel szemben a fellebbezési bíróság a hitel megállapodásnak fenn felhívott arra a pontjára, hogy amennyiben az egyenesadós nem tesz eleget kötelezettségének, a felperes a váltót tetszésszerinti lejárattal érvényesítheti, mert ha a felperes a követelést, amint ez fenn megállapítást nyert, lejárttá tette, az ugyancsak felhívott jogszabály értelmében az ily kép meghatározott lejárattól eltérő váltólejárati határnapot nem állott jogában meghatározni. 117. A közegészségügy oltalmára szolgáló rendelkezések megtartását a jóerkölcs és a tisztesség követeli. (Kúria 1934. ápr. 19. P. IV. 226/1934. sz.) Indokok: I. A kir. Kúria hasonló tárgyú perben hozott P. IV. 6042/1931. számú ítéletében már kimondotta, hogy az a gyógyárukereskedő, aki a gyógyszertári vállalat tárgyával azonos gyógyszereket a közönség részére kiszolgáltat, a gyógyszertári vállalattal szemben üzleti versenyt támaszt. Alaptalan tehát az alperesnek az a felülvizsgálati érvelése, hogy a gyógyszerész és a droguista egymásnak versenytársa nem lehet. II. Az ide vonatkozó törvény és törvényes felhatalmazás alapián kibocsátott rendeletek (1876 : XIV. tc, 126. §, 111,005— 1894. B. M., 74,223/1898. B. M., 90,000/1903. B. M. rendelet) értelmében kizárólag a gyógyszertári jogok élvezetében és gyakorlatában levő gj^ógyszerészek által árusítható gyógyszert a közönség számára más ki nem szolgáltathat és a kir. Kúria fent idézett étéletében kimondotta azt is, hogy ilyen gyógyszereknek a gyógyszertári jogok élvezetében és gyakorlatában nem levő, vagyis arra nem ekként képesített személyek által való kiszolgáltatása a közegészséget veszélyeztető bűncselekmény (1879. évi XL. tc. 92. § 2. pont, 108. §"4. pont 111,005/894. B. M. r. 10. §), amely az uralkodó erkölcsi felfogást és így a Tvt. 1. §-ának rendelkezését sérti. A közegészségügy oltalmára szolgáló rendelkezések megtartását a jóerkölcs és a tisztesség követeli, mert az ilyen tárgyú szabályok megszegése minden helyesen gondolkodó