Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Hiteljogi Döntvénytár. 80 átlagember tisztességérzetével ellentétes. A gyógyszerek kiszolgáltatásának szabályozása kétségtelenül a közegészségügy rendezésének elsőrendű tárgya. Nyilvánvaló, hogy a törvény akkor, amidőn erre a célra a gyógyszertárakat felállította, nem a gyógyszertártulajdonosok egyéni jóléte érdekében, hanem a közegészségügy közérdekű védelmében járt el, közegészségügyi intézményt létesített, amelynek megfelelő működését törvényes rendelkezésekkel biztosította. Ezzel szemben az alperes azt hangsúlyozza, hogy az orvosi vény nélkül kiszolgáltatható cikkek forgalombahozatalának különösen akkor, ha a forgalombahozó kereskedőnek gyógyszerészoklevele van, a közegészségügyet veszélyeztető jellege nincs, ezért az idevonatkozó korlátok nem a közegészség érdekében, hanem a gyógyszertárak jövedelmezőségének, monopóliumának megóvása érdekében keletkezett jogszabályok ; a gyógyszertárakat megillető ez a monopólium pedig az alperes szerint a Tvt. oltalma alatt nem áll. Az alperesnek ez az érvelése figyelembe nem jöhet egyfelől azért, mert a kir. Kúria nem foglalkozhatik annak a kérdésnek vizsgálatával, hogy a jogszabályok által kizárólag a gyógyszertárak részére fenntartott gyógyszereknek vagy azok egy részének szabad forgalma a közegészséget mily mértékben veszélj7ezteti, hogy ehhez képest a mai életviszonyok között a 111,005/894. B. M. rendelet részben elavult és módosításra szorul, miután ez egyértelmű volna a törvényesen megalkotott jogszabályok érdemi helyességének szükségszerűségének és célszerűségének felülvizsgálatával, amire a bíróság hatásköre ki nem terjed (1879 : XL. tc. 10. §) ; másfelől, ha a szóbanlévő szabályok a gyógyszertárak monopóliumát védik, ez is a közegészségügy oltalmában történik, amelynek ez intézmény fenntartása — amint azt a fellebbezési bíróság helyesen kifejtette — egyik legfontosabb érdeke. Az tehát, hogy a kifogásolt mértékű egyedárusítási jog fenntartása csupán a gyógyszertártulajdonosok egyéni érdekében állana : sikeresen nem vitatható. Az uralkodó erkölcsi felfogással nincsen összhangban az az érvelés, amely a gyógyszertárak monopóliumától a jóerkölcs és a tisztesség és így a Tvt. oltalmát megtagadja. A bírói gyakorlatban is elfogadott erkölcsi megítélés szerint ugyanis a szerződésszegésnek, ezek között elsősorban éppen a perbeli esettel rokon versenytilalmi kikötés megszegésének verseny céljaira való kihasználását a jóerkölcs és az üzleti tisztesség tiltja. Nem kétséges, hogy a versenytárs jogainak tiszteletben tartására irányuló erkölcsi kötelesség nem lehet kisebb azért, mert a versenytárs joga nem pusztán magánérdekű szerződésen, hanem közérdekű törvényes szabályon alapszik, a versenytárs szándékos megkárosításával egybekötött akár szerződésből, akár