Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Hiteljogi Döntvénytár. 7a alapot, és így a felperes még mint kávéházi üzletvezető is csak az 1884 : XVII. tc. 92. §-ának harmadik bekezdése alá eső, fontosabb teendőkkel megbízott iparossegédnek volna tekinthető. A felperesre nézve tehát egyedül az Ipartörvény rendelkezései mérvadók. Ennek 88. §-a szerint az iparos és segéde közti viszony szabad egyezkedés tárgya ; a 92. § pedig a törvényes felmondási időket csak arra az esetre állapítja meg, ha a felek másképpen nem egyezkedtek. A felmondási időre nézve tehát elsősorban a megállapodás az irányadó. = I. Ugyanígy: Hj. Dt. 23. 52. ; 24. 28. — II. Ugyanígy : Jogt. Közi. 1932. 211. Szem. 4. a. ; 231. Szem. 14. és K. 1934. ápr. 10. P. II. 5199/1933. 91. Hatósági személyeknek, vagy hatósági testületi szervek egyes tagjainak a testület elhatározása alá tartozó ügyekben üzleti érdekből befolyásolásáért kikötött díj bírói úton nem érvényesíthető. (Kúria 1934. márc. 16. P. IV. 2660/1933. sz.) Indokok : Felperes előadása szerint az alperestől kapott megbízás folytán propagandát kellett kifejtenie abban az irányban, hogy V. és P. városok a tervezett v.-i villamosítási szövetkezethez mint fogyasztók csatlakozzanak. Ebből a célból V. város hangadó polgárainál, különösen azoknál, akik a szövetkezetbe való bekapcsolódást ellenezték s akik a felülvizsgálati kérelemből kivehetően a képviselőtestületnek tekintélyes tagjai voltak, nagyfokú tevékenységet kellett kifejtenie abból a célból, hogy korábbi álláspontjukat feladva, hozzájáruljanak a szövetkezetbe való belépéshez, s ezzel az állásfoglalásukkal más képviselőtestületi tagok elhatározását is befolyásolva biztosíttassék a képviselőtestületnek a tervezett szövetkezetbe való belépést kimondó határozata. Felperesnek ebből az előadásábói nyilvánvaló, hogyha nem is kizárólag, de túlnyomó részben a képviselőtestület tagjainál kívánt eljárni és a siker biztosítása érdekében ezeknél kellett eljárnia. Az eljárás nyilvánvaló célja pedig adott esetben a képviselőtestület tagjainak az elhatározásuk alá tartozó ügyben való illetéktelen befolyásolása volt. Ugyanis magának a felperesnek perbeli előadásából megállapítható, hogy az ú. n. propaganda tevékenységet személyes összeköttetéseinek és a hangadó képviselőtestületi tagokkal fennálló baráti kapcsolatainak felhasználásával kívánta kifejteni s a vitatott megbízás elvállalásakor kifejezetten ezekre a körülményekre utalt. Habár hatósági személyeknek vagy hatósági testületek tagjainak valamely az elhatározásuk alá tartozó ügyben való befolyásolása egymagában nem is tekinthető a jó erkölcsökbe ütközőnek, jelesül nem tekinthető ilyennek, akkor, ha a befolyásolás megengedett eszközökkel (pl. sajtó útján, felolvasások tartásával, nyilvános ismertetések útján) történik, de erkölcstelenné válik, ha a nyilvánosság ellenőrzése nélkül, olyképpen és oly eszközök igénybevételé, vei céloztatik, amint azt a felperes előadja. (. . . Mint a fejben . . .) = 1. A K. 1934. márc. 19. P. II. 4370/1933. ítélete szerint közszállításoknál a pályázat eredményére a közhatóságoknál gyakorolt befolyásért díjazás, vagy haszonrészesedés kikötése a jó erkölcsökbe ütközik. — 2. V. ö. 153. E. H. ; Hj. Dt. 26., 174.