Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

72 Hiteljogi Döntvénytár. idő utolsó napját követő napra való kitűzése szabálytalannak nem tekinthető. = I. Az oly árunak szabad kézből eladásáról, afhelynek piaci ára nincs 1. Hj. Dt. 26. 43. — II. V. ö. 851. E. H. 90. I. A főpincér munkája ipari jellegű szolgálati tevékenység. — II. Ipari tisztviselőnek csak azt az alkalmazottat lehet tekinteni, aki ipari vállalatnál vagy gyárszerű üzemben kereskedelmi, vagy műszaki természetű szellemi irányitói, vagy ellenőrzői tevékenységet fejt ki. (Kúria 1934. márc. 13. P. II. 4746/1933. sz.) Indokok: Az 1922 : XII. tc. 14. § 1. pontja értelmében a kávéház tartása engedélyhez kötött iparág. Aki ebben az ipartörvény alá eső iparágban személyes és bizonyos időre folytonos szolgálatra van kötelezve, iparossegédnek tekintendő. Különösen iparossegédnek nyilvánította a kereskedelemügyi m. kir. miniszter 6719/1888. és 44,287/1895. sz. rendeleteiben a kávéházakban alkalmazott pincéreket. Nem tesz különbséget, vájjon a pincérek a vendégek közvetlen kiszolgálásával foglalkoznak-e (kiszolgáló pincérek) vagy a vendégek által rendelt étel- és italneműek árának beszedését végzik-e (fizető-pincérek), avagy pedig a fizető-pincérek elszámoltatását teljesítik-e (főpincér), mert mind a három irányú szolgálat a kávéház-ipar űzésében szokásos munkák végzésére van hivatva. Éppen ezért a főpincér munká ját nem lehet másnak, mint ipari jellegű szolgálati tevékenységnek minősíteni s így a főpincér sem a kereskedősegédeknek, sem pedig az ipari és kereskedelmi vállalatok tisztviselőinek a fogalma alá nem vonható. Nem változtat a szolgálat e természetén s nem minősíti a főpincéri alkalmazást üzletvezetőivé az sem, hogy a főpincér nemcsak a neki segédkező s vele egyidőben szolgálatot teljesítő, hanem a nap egyéb szakaiban munkára beosztott fizető-pincérekkel is elszámol és az egész kávéházi bevételért felel a főnöknek. A főpincéri minőségben alkalmazott felperesnek mint iparossegédnek szolgálati viszonyára tehát az 1910/1920. M. E. sz. rendelet alkalmazást nem nyerhet. De még ha a felperes kávéházi üzletvezetőnek volna is minősíthető, abban az esetben sem eshetnék az ipari tisztviselőkre vonatkozó rendelkezések alá, mert ipari tisztviselőnek csak azt az alkalmazottat lehet tekinteni, aki ipari vállalatnál vagy gyárszerű üzemben kereskedelmi vagy műszaki természetű szellemi irányítói vagy ellenőrzői tevékenységet fejt ki. A felperes munkaköre azonban ilyen tevékenység megállapítására nem nyújt