Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

34 Hiteljogi Döntvénytár. 43. Annak a ténynek, hogy az eladó az árut, amelynek nincs piaci ára, a K. T. 352. §-a alapján nem árverésen értékesítette, hanem szabad kézből adta el, jogi következménye nem a kártérítéshez való jog teljes megszűnte, hanem csupán az, hogy a szabályszerű úton bírói árverés esetén elérhetett magasabb árnak és a szabad kézből való eladás kisebb árának különbözete a felperes terhére nem róható. (Kúria 1932 dec> 21 p VI 649/1931. sz.) = Az ítélet utal a K. jogegységi tanácsának 37. sz. polgári döntvényében megnyilvánult jogfelfogásra (Hj. Dt. 20., 143. és 147. o.) és a K. P. IV. 4027/1920. (Hj. T. 2., 135.); 4540/1921. (Hj. T. 3., 156.); 1400/1922.; 3022/1922. és P. VII. 5683/1924. (Hj. Dt. 18., 115.) sz. határozataira. L. azonban a 348. E. H. (K. 1906. máj. 25. 588/1905.), amely szerint az ily árunak magánkézből eladása a vevő rovására történtnek nem tekinthető. 44. I. A kárkövetelést kizárja az, ha a sértett a Tvt. 9. § -óiba ütköző megjelölés használatát huzamos ideig tűrte. — II. A külföldi cég nevében és számlájára árusító vezérképviselő nem önálló versenytárs. (Kúria 1932. dec. 23. P. IV. 1148/1931. sz.) Indokok : Az elsőrendű felperes a részére 1906. óta lajstromozott védjeggyel, melynek a «Glória» szó is alkatrésze, harisnyákat hozott forgalomba és tett a szakmabeli körökben ismertté, mielőtt az 1924/1925. években a «Glória» árunevet az elsőrendű alperes ugyancsak harisnyákra maga is használni kezdte. I. Az elsőrendű alperesnek ez az eljárása nyilván beleütközik az 1923 : V. tc. 9. §-ának első bekezdésébe, amely szerint árut nem szabad olyan elnevezéssel forgalomba hozni, amelyről a forgalomban már egy másik versenyvállalatot szoktak felismerni. Kártérítés az elsőrendű felperest nem illeti, mert a «Glória» szót bejegyzett cégszövegükben is toldatként («Glória kötöttáragyár») 1924. november 17-étől használó elsőrendű alperesi részvénytársaságnak «Glória» árunév használata ellen, mely szintén 1924/1925. év óta tartott, az elsőrendű felperes az 1929. december 16-i perindítás előtt soha fel nem szólalt, bár mint az üzleti forgalmát Magyarországra is erős mértékben kiterjesztő vállalatnak arról tudnia kellett. Huzamosabb időn keresztül ellenmondás nélküli tudatos elnézésével ugyanis az elsőrendű felperes maga abban a hitben tartotta az alpereseket, hogy a «Glória» megjelölés használatával az érdekében magát sértve nem érzi, a keresetlevél beadása után pedig a felperesi ügyvédhez intézett levelükben az alperesek jóhiszeműségük hangoztatásával azon-