Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

30 i Hiteljogi Döntvénytár. 39. Valamely megjelölés használatának hosszabb ideig eltűrése kizárja ugyan a versenytárs ellen fellépést, de abbanhagyási és kártérítési kérelemnek helye lehet, ha utóbb újabb áru forgalombahozatalával a verseny közvetetlenebbé lesz. (Kúria 1932 Jec 16 p IV 4216/1932. sz.) Indokok : Felperes a versenytörvény (1923. évi V. tc.) életbelépése (1924. május 15) óta is állandóan tudja, hogy Pécsett «Diana» cég-toldatú drogéria van, mégis a «Diana» jelzés használata miatt csak 1931. május 20-án lépett fel a jelen perbeli keresetével az alperes ellen, aki azt a drogériát céghasználati joggal 1929. december 1-én vette át és «K. A. Diana-drogériája» bejegyzett cégszöveggel folytatja. Ha a versenytárs hosszabb időn keresztül ellenmondás nélkül tudatosan elnézi, hogy az őt megillető megjelölést a versenytársa rendszeresen használja, a tisztes kereskedői felfogássaL ellenkeznék az előbbinek az az eljárása, hogy az utóbbit évek multán akkor tiltsa el, amikor a megjelölést már saját vállalatára vonatkozóan bevezette abban a hitben, hogy azzal a másik az érdekeiben magát sértve nem érzi. Habár tehát a felperes javára az általa állandóan tényleg is használt «Diana» szó-védjegy nem vitásan korábbi időtől van belajstromozva, és a «Diana» szó a felperes cégszövegében is korábbi időtől szerepel, mint amióta azt az alperes jogelődei fölvették, a felperesnek immár nem lenne joga ahhoz, hogy az alperestől a «Diana» jelzés alkalmazásának abbanhagyását az 1923 : V. tc.-ben foglalt versenytörvény (1., 8. vagy 9. §-ok) alapján általában követelje. A felperes azonban azt is előadta, hogy az alperes csak a legújabb időben terjesztette ki üzleti körét sósborszesz gyártására és ilyen saját készítményű sósborszesznek forgalombahozatalára, amivel közvetlenebbül került a felperesi-cég versenykörébe, melynek «Diana» szó-védjegye elsősorban éppen sósborszeszre terjed, (krémen és púderen felül). Ha pedig ez igaz lenne, megdőlne az a feltevés, amelyben a felperes hosszú időn keresztül eltűrte az alperesnek a «Diana» szójelzés alkalmazását, mert a felperes ezen elnézésénél az alperes által is felismerhetően nyilván abból indulhatott ki, hogy az alperesnek, illetve jogelődeinek üzletköre az akkori szűkebb mederben marad és így nem sérti a felperes jogos üzleti érdekeit. Eme feltevés meghiúsulta esetén tehát nem lehetne akadálya többé annak, hogy a felperes a Tvt. (1., 8. és 9. §-ai) alapján kérhesse az alperesnek eltiltását a «Diana» jelzéstől, mégpedig nemcsak egyenesen a sósborszeszre vonatkozásban, hanem általánosságban is, mert a felperesi vállalathoz már korábbi időtől kezdve tapadó «Diana» szónak akár csupán cégtoldatként való alperesi továbbhasználása is alkal-