Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

16 //itéljogi Döntvénytár. Iában lehetetlen volt az üzlet folytatását megbénító veszteségek nélkül versenyezni. Az alperes megszabta árak mellett azonban neki még haszna is lehetett és versenytársaival szemben is csak azt érte el, hogy azok az «egyezményes» magas ártételeiket nem tarthatták fenn. == 1. K. 1932. nov. 23. P. IV. 2964 1932. szerint : az olcsóbb árszabás az üzleti versenynek közkeletű megengedett eszköze. — 2. A német birodalmi törvényszék (1927. ápr. 12. II. 425/26. ítélete) szerint az olcsó árak a jó erkölcsökbe ütköznek, ha azokat az tette csupán lehetővé, hogy a versenytárs alkalmazottaival szemben nem tartotta meg azt a tarifaszerződést, amely a német jog szerint kötelezte. Törvény és szerződésszegéssel elért előnyt használt fel így verseny céljára. (RG. 117. 22.) 21. Az elfogadó a kibocsátó ellen a rendelvény esforgatóval való viszonyból eredő kifogást csak akkor érvényesíthet, ha a kibocsátó a viszonyról a kibocsátáskor már tud°tt. (Kúria 1932 nQV 17 p VII 5550/1930. Sz.) Ügyállás : Haszonbéríőtársak egyike (R.) 1924. május 24-én átengedte a másiknak (K.-nak) a maga jogát s tőle a 20 w. búza vételár fedezetéül váltókat kapott elfogadói aláírásával. Az eladó (R.) haszonbérlőtárs a váltón rendelvényes-forgatóként szerepelt. A váltót utóbb felperes is aláírta mint kibocsátó az eladóval (R.-rel) létrejött megállapodás folytán, hogy a fele összeget megkapja. 1924. szept. 4-én az eladó (R.) a vevő (K.) hozzájárulásával haszonbérleti jogát másra ruházta át, felmentette a vevőt a 20 w. búzatartozás alól és a váltók visszaadását igérte. Felperesnek hozzájárulásával az eladó (R.) az A. r. t. banknál, amely a váltókkal fedezett vételártartozás megszűntéről tudott, leszámítoltatta a váltókat. A bank a váltókat 1925. jan. 31-én a kibocsátó (felperes) és a forgató (R.) ellen érvényesítette. Most a kibocsátó (felperes) érvényesíti a kifizetett váltókat az elfogadó (K.) ellen. A budapesti kir. ítélőtábla (1930. jún. 10. P. I. 2944/1930.) felperest elutasította, mert mint utólagos kibocsátó nem váltói úton szerezte a váltót s így nem érvényesíthet a rendelvényesnél (R.-nél) több jogot. A kir. Kúria az ítéletet feloldotta a következő okokból : Indokok: Felperes a kereseti váltót mint annak kibocsátója visszkötelezettsége alapján váltotta be a forgatótól. A kibocsátó a váltó beváltásával azonban nem a forgató jogát szerezte meg, hanem a váltóból eredő eredeti azt a jogát érvényesíti, amely ó't mint kibocsátót illeti meg : ezért az eldöntendő kérdés lényegileg az, hogy mint ilyen, mennyiben léphet fel az alperes, mint a váltó elfogadója ellen? A V. T. 23. §-a szerint az elfogadás az intézvényezettet a kibocsátó irányában is váltójogilag kötelezi s minthogy a kibocsátó és az elfogadó közvetlen jogviszonyban állanak, az elfogadó a kibocsátó ellen a váltójogból eredő, vagy a kibocsátó ellen közvetlenül megillető kifogásokon felül a rendelvényes-forgatóval való viszonyból eredő kifogást csak akkor érvényesíthet, ha arról a viszonyról a ki-