Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

Hiteljogi Döntvénytár. 7 Kúria : I. A P. K. felszámolói működése nem egyedül a rt.-nak, hanem összhitelezőinek rendelkezésén is, vagyis kényszeregyességi alapon nyugszik ; következőleg a P. K. mint lényegileg kényszeregyességi értékesítő, nem kizárólag csak az adós bank rt.-nak a szerve, hanem egyben a kényszeregyességi összhitelezők érdekeinek képviseló'je is. Ebben az utóbbi minőségében pedig nyilván jogosult a hitelezők összességének érdekében szükséges jogcselekményekre, tehát arra is, hogy az alperes, mint a kényszeregyességi adós rt. igazgatósági tagja ellen érvényesítse a hitelezőket a K. T. 161. § második bekezdése szerint a rt. saját részvényeinek megszerzése miatt megillető kártérítési igényt. Mivel e szerint a felszámoló P. K. ezúttal a kényszeregyességi hitelezők jogán is megindíthatta a jelen pert, közömbös az a kérdés, hogy a fellebbezési bíróságnak helyes indokai nyomán a kir. Kúria által is elfogadott jogi álláspont szerint a saját részvényszerzés miatt magát a rt.-ot is megillető kártérítő igényre nézve felléphetne-e perrel a rt. közgyűlésének felhatalmazása nélkül a P. K. Közömbös tehát annak a vizsgálása, vájjon miként alakulna a P. K., mint felszámolónak perlési joga akkor, ha nem egyúttal kényszeregyességi alapon (921/1917. M. E. sz. rendelet 9. §), hanem csak a rt. egyoldalú elhatározása (919/1917. M. E. sz. rendelet 1—3. §§) alapján foglalna helyt a felszámolás, mikor is a 919/1917. M. E. számú rendelet szoros alkalmazása, nem pedig a kényszeregyességi keretbe illeszkedés által indokolt megfelelő alkalmazása lenne jogszabályszerű. A kifejtettek értelmében jogszabályt sért a fellebbezési bíróságnak az a végítéleti döntése, mellyel a közgyűlési felhatalmazás hiányát akadályul tekintette arra nézve, hogy a felperes a K. T. 161. §-a alapján követelhessen az alperestől kártérítést. II. Az alperesi tartozás nem csökkenthető az alperesnek' az ú. n. aranymérlegre hivatkozással emelt haszonrészesedési igényével, mert jogszerű a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy ilyen haszonrészesedés az alperest nem illeti meg. A 7000— 1925. P. M. sz. rendeletnek megfelelő 1925. január 1-i új értékelésű megnyitó mérleg ugyanis különleges céljánál (kizárólag vagyonmegállapító jellegénél) fogva a kir. ítélőtábla által helyesen kiemelt szempontokra tekintettel nem szolgálhat alapul arra, hogy a részvénytársaság alkalmazottainak (így az alperesnek) a mérlegszerű nyereség után szerződésileg régebben kikötött remunerációja az 1924. évre ne az 1924. évi nyereségmegállapító jellegű zárómérlegben kimutatott nyereség, hanem a szóbanlevő 1925. január 1-i tisztán csak vagyonmegálla-