Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

Hiteljoffi Dönlvénytár. 155 arc ragadja meg különösen, a nélkül, hogy annak eltérő arckifejezését vizsgálná. = V. ö. a 60. esettel. 201. A szövetkezet közgyűlésének határozata nem sértett törvényt, vagy alapszabályt azzal, hogy a szövetkezet házának építését végző vállalkozót, akinek az építésért hét többletlakást juttatott, a törlesztési hányad aránylagos viselésétől mentesítette. (Kúria 1933. oki . 11. P. IV. 5255/1032. sz.) Indokok : Az, hogy az építkezési szerződés a szövetkezeti tagok lakásain felül épített hét többletlakást juttatott az építő vállalkozónak és hogy neki biztosítékul ú. n. főbérleti jogot is olyképpen engedett az egész házra, hogy azzal a szövetkezeti tagok részén, tagsági kötelezettségük teljesítése esetén a lakásuk használati joga sérelmet nem szenvedett, éppen az alapszabályszerü cél, vagyis a tagok lakáshoz juttatása érdekében való házépítés lehetővé tételét szolgálja : az építési vállalkozó részére nyújtott ellenszolgáltatásként jelentkezik, következőleg az építési szerződés közgyűlési jóváhagyása nem sért törvényt vagy alapszabályt azzal, hogy a vállalkozót mentesítette a neki juttatott hét többletlakás után a törlesztési hányad (annuitás) terhének aránylagos viselése alól és ezt a törlesztési hányadot pusztán az eredeti üzletrészt jegyző szövetkezeti tagok lakásai (illetve az utóbbiakra eső 4830 darab üzletrész) közt osztotta fel (az ú. n. lakbérkivetésben). Ellenben alapszabályellenes az a mód, ahogyan az annuitásnak a 4830 üzletrészre eső lakásokat birtokló szövetkezeti tagok közt való megosztása történt a közgyűlés által jóváhagyottnak tekintendő ú. n. lakbérkivetéssel. A szövetkezeti alapszabály szerint ugyanis az elosztást a tagok közt a lakásaikra meghatározott üzletrészeik számának arányában kell végezni, holott az ú. n. lakbérkivetésnél nem vitásan egyéb szempontok is érvényesültek. A 4830 üzletrész közti felosztásával egy üzletrészre 20,704 pengő, a felperes lakására tehát csak 2608 pengő 70 fillér ú. n. lakbér esnék, a közgyűlés által kivetett 2800 pengő ú. n. lakbér helyett. A felperesnek azonban pusztán a ráeső ú. n. lakbérnek ily mértékben téves közgyűlési megszabása miatt méltányosan nem lehetett arra az álláspontra helyezkednie, hogy egyszerűen megtagadja az egész ú. n. lakbér fizetését, hanem vagy jogfenntartással leróhatta volna (bírói döntésig) az egész kivetett 2800 pengőt, vagy pedig a helyes lakbérösszegnek (2608 pengő 70 fillérnek) felajánlása mellett az összegszerű jogvitának bírói döntés alá terjesztését kívánhatta volna, éspedig annyival inkább, mert a feleségének lakására az üzletrész számának arányában (vagyis alapszabályszerűen) eső 3167 pengő 71 fillér helyett viszont kisebb ú. n. lakbért (csak 3100 pengőt) vetett ki a közgyűlés, amiből nyilvánvaló volt, hogy a kivetésbeli eltérés az alapszabály jóhiszeműen eltérő magyarázatából ered. Mivel a felperes az ilyetén megoldásra kísérletet sem tett, ezzel a magatartásával maga közrehatott arra, hogy a lakásba be nem helyezkedett és azt albérletbe adás vagy eladás útján olyan időben nem értékesíthette, mikor a lakásviszonyok és az általános gazdasági helyzet a mainál jóval kedvezőbb értékesítést lehetővé tették. A kedvezőbb értékesítés elmaradása miatt keresetileg kért kártérítés tehát ebből az okból nem illeti a felperest.