Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

154 Hiteljogi Döntvénytár. kázatviselésének ellenértéke, beleütköznék abba a jogelvbe, hogy a szerződő feleket a szerződésből eredő jogok elbírálásánál egyforma jogállás illeti, és a gazdaságilag gyöngébb félnek az erősebb fél részére való kiszolgáltatása volna. Ezért az említett kikötés a K. T. 472. és 477. §-ára alapított törvénykezési gyakorlat szerint hatálytalan. = A Kúria 1933. okt. 12. P. VII. 2678/1933. sz. ítélete szerint : Abbólr hogy a biztosított, vagy a kedvezményezett a baleset megtörténtét az általános feltételek ellenére a biztosítónak kellő időben be nem jelentette és e miatt nem volt lehetséges, hogy ez a baleset és a biztosított betegsége között való okozati összefüggés fennállásáról meggyőződjék és maga is közreműködjék, hogy súlyosabb következmények elliáríttassanak, a biztosítottra, vagy kezdeményezettre egyéb jogszerű kötelezettség s hátrány nem hárítható, mint az, hogy nemcsak a kárnak balesetből eredő voltát, hanem azt is bizonyítsa^ hogy a következmények elhárítására minden megtörtént. Viszont azonban az a szerződési kikötés, hogy a bejelentés elmulasztása esetén a szerződésből eredő összes jogok elvesznek még akkor is, ha a biztosított mindazt a kötelezettséget, mely a biztosí*ó kockázat viselésének ellenértéke, a maga részéről teljesítette, ellentétben áll azzal az elvvel, hogy a szerződésből eredő kötelmek elbírálásánál a feleknek egyenlő jogállást kell biztosítani, továbbá, hogy a biztosító annak az eseménynek bekövetkeztekor, mely ellen a biztosítás köttetett, ha jogszerűnek talált kifogást fel nem hoz, a kárt megtéríteni köteles. 200. A Tvt. 9. §-ába ütköző összetéveszthetőség ábráknál, rajzoknál nemcsak akkor forog fenn, ha azok teljesen ugyanazonosak, hanem akkor is, ha megkafóan hasonlók. (Kúria 1933. okt. 4. P. IV. 2397/1933. sz.) Indokok : Az összetéveszthetőség ábráknál, rajzoknál nemcsak akkor forog fenn, ha azok teljesen ugyanazonosok, hanem akkor is, ha azok megkapóan hasonlók. Az ilyen hasonlatosság: szempontjából pedig elsősorban az összképnek a szemre gyakorolt hatása, az ú. n. összbenyomás a döntő, amelyet a «szokásos figyelem» és pillanatnyi rátekintés mellett az átlagos szemlélőben az ábrázolat kelt. Ez az összbenyomás pedig, még ha az összehasonlítandó rajzokon, ábrákon alkalmazott egyes alkatelemek önmagukban vizsgálva néha egymástól elütök is, tökéletesen hasonló lehet. Irányadó mindig a rajzoknak, ábráknak alapmotívuma. Amennyiben a rajzok, ábrák ugyanazt a gondolatot, ötletet kívánják kifejezésre juttatni, az utánzás tényálladéka, illetve az összetévesztés lehetősége fennforog. Az adott esetben pedig úgy a felperes hirdetésében foglalt Védjegyének, mint az alperes ábrás hirdetésének az összképet uraló jellegzetes ismertető jeleként, a szokásos figyelem és pillanatnyi rátekintés mellett, az átlagvevőt az emberi lábfej talpára rajzolt emberi