Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

Hiteljogi Döntvénytár. 123 sorolt kivételek közt a Postatakarékpénztár és az Osztrák-Magyar Bank tartozásai és követelései külön pontok alatt szerepelvén, ebből az következnék, hogy az egyezmény II. fejezete 3. cikkének 1. pontja alatt megjelölt kivétel körébe csak olyan állami tartozások és követelések esnek, amelyek nem valamely állami vállalatból származnak, ellenben nincsenek kivéve amaz állami vállalatoknak tartozásai és követelései, amelyek a kivételek közt külön pont alatt felsorolva nincsenek, következéskép külön felemlítés hiányában a Magyar Államvasutak tartozásai és követelései sem. Felperesnek ez az érvelése téves, mert az egyezmény II. fejezete 3. cikkének 1. pontja az állam tartozásait és követeléseit általában minden megkülönböztetés nélkül kiveszi a II. fejezet rendelkezései alól, ekként a Magyar Államvasutak tartozásait és követeléseit is, és mert ezt az általános szabályozást nem érinti az, hogy a fennebb megjelölt 3. cikk az államnak Postatakarékpénztár vállalatát külön is felemlíti a kivételek közt, annál kevésbbé, mert ennek a kivételnek külön felemlítése már azért is indokoltnak jelentkezik, hogy ez a 2. pont arra is utal, mikép a Postatakarékpénztár tartozásait és követeléseit külön egyezmény rendelkezései szabályozzák. Az Osztrák-Magyar Bank pedig az Államtól különböző jogi személy lévén, annak a kivételek közt való külön felsorolása, már ebből az okból sem nyújthat támpontot a felperes érvelése mellett, eltekintve attól, hogy ennek az intézetnek a tartozásai és követelései is külön egyezményben való rendezésre tartattak fenn. A kifejtettekből folyólag az 1928 : XII. tc. 34. §-ában említett, eltérő rendelkezést tartalmazó nemzetközi egyezmény nem állja útját annak, hogy a romániai állampolgár tekintete alá eső felperesnek az 1918. évi szeptember és október hónapokban létrejött fuvarozási szerződésekből származó kereseti követelésére a fennebb megjelölt törvény 10. §-ának rendelkezése alkalmaztassék. = Ugyanerről az egyezményről 1. Hj. Dt. 25., 143. és e kötet 80. esetét. 163. Az üzletátruházáshoz elegendő oly jogi helyzetnek vagy oly üzleti előnyöknek az átengedése, amelyektől az üzlet folytatásának a lehetősége függ. (Kúria 1933. jún. 20. P. IV. 398/1933. sz.) Indokok : A kereskedelmi üzlet a kereskedőnek kereskedelmi ügyletek megkötését előmozdító és lehetővé tevő azon jogainak és javainak foglalata, amelyek önálló gazdasági rendeltetésüknél és a forgalmi életben való szerepüknél fogva a kereskedő egyéb vagyonától, sőt egy másik üzletétől is elkülönülő egységként jelentkezik. A kereskedői minőséget a kereskedelmi ügyletekkel saját nevében való iparszerű foglalkozás adja meg (K. T. 3. §). Azok a tények pedig, amelyekből felismerhető, hogy a kereskedelmi ügylettel való foglalkozás szándéka nem pusztán egyes alkalmi üzletek, hanem meg nem határozott számú kereskedelmi ügyletek rendszerinti, hivatásszerű kötésére irányul, az iparszerűséget tanúsítják. Amikor pedig valaki a kereskedelmi üzlet folytatásához szükséges jogi és gazdasági berendezkedést megkezdi, ezáltal a kereskedelmi ügyletekkel való iparszérű foglalkozást megalapította ; és amint egyfelőL