Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

Hiteljogi Döntvénytár. 103 (Kúria 1933. máj. 12. P. II. 5690/1932. sz.) Indokok : Semmis az a szerződés, amellyel valaki másnak megszorult helyzetét kihasználva, a maga vagy harmadik személy részére a másik fél tetemes kárával ingyenes előnyt vagy aránytalan nyereséget köt ki vagy szerez. Az 1921. évi április hó 1-én nyugdíjazott felperes, akkor, midőn az évi 3980-40 papírkorona nyugdíjának négy éven át átértékeletlenül történt folyósítása után az 1925. évi március hó 5. napján kelt okirattal nyugdíjigényének egy összegben való megváltása fejében a mai 7200 pengőnek megfelelő 90.000,000 koronát egyességileg elfogadott, megszorult anyagi helyzetben volt és az alperes erről a szorult helyzetéről tudott. Annak a kérdésnek eldöntésénél, t hogy az alperes ezt a szorult helyzetet kizsákmányoló módon kihasználta-e akként, hogy a felperes tetemes kárával a maga részére aránytalan nyereséget szerzett, abból kellett kiindulni, hogy 1925. évi március havában a nyugdíj átértékelése törvényesen rendezve nem volt, a bírói gyakorlat csak kialakulásának kezdetén állott, mert a P. II. 7030/1925. sz. kúriai ítélet csak 1926. évi január hó 22-én, a 38. Pf. 12,792/1925. számú másodbírói ítélet csak 1926. évi március hó 4-án hozatott, és a nyugdíjátértékelés mértéke még teljesen bizonytalan volt. A felperes nyugdíjigényének egyességi rendezése tehát annak a jogszabálynak az alapján történt, hogy a felek vitás vagy bizonytalan jogviszonyukat szerződés útján akként rendezték, hogy kölcsönösen engedtek egymásnak. Az egyesség érvényességét pedig nem érinti valamelyik egyezkedő félnek oly körülményre vonatkozó tévedése, amelyre a vita vagy bizonytalanság kiterjed. Kizsákmányolás címén tehát az egyességileg tett engedményeket csak akkor lehetne megtámadni, ha azok egyik egyezkedő fél szorult helyzetének kihasználásával az engedmények szokásos mértékét messze meghaladó mértékben úgy eszközöltettek volna ki, hogy a másik félnek nyújtott előny és a megszorult félnek nyújtót szolgáltatás között az utóbbit tetemesen megkárosító és kiáltó aránytalanság mutatkoznék. Az a körülmény azonban, hogy a megszorult fél az egyesség útján számszerűen kevesebbet kapott, mint amennyi neki a vita vagy bizonytalanság bírói eldöntése esetén járt volna, egymagában és a fent említett kellék fennforgása nélkül nem alkalmas az egyességnek kizsákmányolás címén való megtámadására, mert az egyességnek az az értéke és célja, hogy a vita vagy bizonytalanság per nélkül gyorsan kiküszöböltessék és a hitelező a hosszadalmas peres eljárás elkerülésével követeléséhez gyorsabban jusson, aminek ellenében engedményeket tesz.