Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

104 Hiteljogi Döntvénytár. Az alperes felperesnek havi 1.000,000 korona (= 80 pengő) nyugdijat ajánlott fel, alperes szerint a nyugdíjügy törvényhozási rendezéséig, de a felperes azt nem fogadta el, ellenben elfogadta a nyugdíjigény egyösszegben való megváltása fejében felajánlott 90.000,000 koronát, azaz 7200 pengőt. A felajánlott havi 80, azaz évi 960 pengőnek a Pp. 6. § 6. pontja szerinti perértéke 9600 pengőnek, a felperesnek az egyesség kötésekori 42 éves életkora, és a 40/1929. népjóléti miniszteri rendeletben meghatározott 18 évi valószínű élettartam és 5 % kamatláb alapul vételével végzett disconto számítás szerint pedig a havi 80 pengős járadéknak mai tőkeértéke 11,300 pengőnek felelt meg, amivel szemben a fizetett 7200 pengő 63"71 %-ot tesz ki. Az így előállott 3629 % engedmény nem haladja meg az egyesség érdekében tett engedmények szokásos mértékét, és ezért kizsákmányolásnak nem tekinthető. Az 1926 : XVI. tc. 4. § 2. pontja alapján a kir. Kúria arra való tekintettel, hogy a felperes az 1918. év óta a nagyforgalmú a. és n.ffiókoknál főnökhelyettesi, tehát magasabb munkakört töltött be, azt állapította meg, hogy a felperesnek ugyanannyi szolgálati idő és hasonló munkakör mellett az 1914. évre visszavetített törzsfizetése évi 3800 korona, 45 % lakáspénzének beszámítható 75 %-a 1282 korona 50 f összes beszámítható illetménye tehát 5082 K 50 f; a felperest tehát 14 évi beszámítható szolgálata után 496 % nyugdíj, azaz 2520 korona 92 fillér illette volna, ami az alperes akkori 50 %-os arányszámára tekintettel évi 1260 pengő 46 fillérnek, havi 105 pengő 38 fillérnek felelt volna meg. A tőkeérték tehát a Pp. 6. § 6. pontjának alkalmazásával 12,604 pengő 60 fillérnek a 40/1929. népj. m. rendelet 17 éves valószínű élettartamának alapulvételével 5 % kamatláb mellett eszközölt disconto-számítással 14,690 pengőnek felelne meg. Ezzel szemben a 7200 pengős egyességösszeg az első esetben a számításba vett tőkeösszegnek körülbelül 60 %-át, a második esetben mintegy 49-01 %-át teszi ki. Ezt az aránytalanságot azonban azért nem lehet az alperes terhére róni, mert az egyesség megkötése idejében az 1926. évi XVI. tc. elvei és az alperes arányszáma véglegesen megállapítva nem voltak, az alperes ezekkel még nem számolhatott, miért is ez a körülmény éppoly kevéssé hathatott vissza az egyesség megkötésének időpontjára, mint arányszámának későbbi emelése. A kizsákmányolást már azért sem lehetett megállapítani, mert az egyszer s mindenkorra megállapított megváltási összeg kifizetésével az alperes magára vállalta azt a kockázatot, hogy a felperesnek a valószínű élettartam eltelte előtti bekövetkezhető halála esetére többet fizetett, mint amennyit a nyugdíjfizetési kötelezettség teljesítése mellett fizetnie kellett volna. = V. ö. Jogt. Közi. 1933. 140. Szem. 3. 136. Valódi aláírással ellátott váltónak megküldése nem jogosítja a váltó benyújtásával megbízott egyént arra, hogy a megbízó nevét más váltóra rávezesse. (Kúria 1933. máj. 16. P. VII. 5549/1931. sz.) Indokok : Az első- és másodrendű alperes a felperesnél fennállott 6000 pengős tartozásukra adott váltó megújítására két darab, aláírásukkal ellátott 3000—3000 pengőről kiállított váltót küldtek elsőrendű alperes elhalt férjének, aki ezeket á váltókat megtartotta s olyan 6000 pengős váltót nyújtott be a felpereshez, amelyre az első- és másodrendű alperesek aláírását ő írta rá. A fellebbezési bíróság ebből a tényállásból azt a következtetést vonta le, hogy az első- és másodrendű alperesek olybá