Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

92 Hiteljogi Döntvénytár. Indokok : A szerződésben a versenytilalmi megállapodást tartalmazó pont szerint kiköttetett, hogyha felperes néhai férjének az alkalmaztatása az alperes cégnél bármely oknál fogva megszűnnék, az alkalmazás megszűnésétől számított három éven belül az alperes a felperes férje által szerzett vevőknek sem közvetve, sem közvetlenül árut nem szállíthat, s ha e tilalmat megszegné, minden egyes vevő után 10 millió korona kötbért tartozik fizetni. A versenytilalom rendszerint csak a szerződésben meghatározott személy, vagy üzlet javára szól. A szerződésben nincs rendelkezés az iránt, hogy ez a szerződés felperes férjének halála esetén összes jogok és kötelezettségekkel a felperesre átszáll és az sincs kikötve, hogy a versenytilalmi megállapodás az alperes cégét a felperes férjének az elhalálozása esetén is három évig kötni fogja, s hogy kinek az érdekében és javára kötelezi. Arra sincs adat, hogy a felperes férjének üzlete volt s ebben a felperes a férjével együtt tevékenykedett s azt a férje halála után annak jogutódaként folytatja. A versenytilalom tehát mint kizárólag a felperes férjének személyéhez kötött s kizárólag annak az érdekét szolgáló megállapodás a férj elhalálozásával annak az özvegye a felperes javára ki nem terjeszthető. Az alkalmaztatásnak bármety okból való megszűnésére vonatkozó utalás alatt pedig a szerződő felek a fennforgó körülmények szerint nyilván csak a szerződésnek a szerződő felek akaratától (felmondás, elbocsátás) függő megszűnési okot érthették. 122. A kir. Kúriának állandó gyakorlata szerint a szolgálati szerződés természetével, valamint a mindkét féltől a jogok és kötelezettségek teljesítése körül megkövetelhető jóhiszeműséggel és tisztességgel ellenkezik az olyan magatartás, amely szerint a munkavállaló szolgálatadóját hosszú időn át bizonytalanságban tartja a tekintetben, hogy a szolgálati viszonya megszűnésének jogos voltát, a nyugbérezés hatályosságát elismeri-e vagy sem, és az ilyen magatartás mellett a már megszűnt szolgálati viszonyból számos évvel később újabb jogokat támasztani nem lehet. (Kúria 1933. ápr. 6. P. IV. 3772/1931. sz.) = Az ítélet a P. II. 7228/1928, 2613/1929. és 3971/1929. sz. előző határozatokra utal. L. még Jogt. Közi. 1932., 95., Szem. 2., b), 247. Szem. 9.