Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

Hiteljogi Döntvénytár. 91 ságilag indokolt ugyan az a felperesi okfejtés, hogy alperest a kiviteli üzletnek önállóan nyereséges volta esetleg nem annyira érdekli, mint felperest, mert alperest a banánbehozatali ügyletnek talán éppen a vámvisszatérítés folytán nyereséges volta kárpótolhatja, de nem szolgálhat annak alapjául, hogy olyan üzletnek, amelynek felperes nem részese, egyik tételét annál a másik üzletnél vegyék számításba, amelynél felperest is részesedés illeti. (1932. márc. 11. P. VI. 438/1932. sz.) Kúria : Miként a fellebbezési bíróság helyesen kifejtette a meghatározott mennyiségű gyümölcsnek kivitele a vámvisszatérítési kedvezménynek csupán eló'feltétele s nem ellenértéke. Ekként sem tényleges, sem jogi összefüggés a peresfelek által lebonyolított üzlet és banánbehozatali üzlet között nem lévén, a banánvámvisszatérítés fejében fizetett összegnek elszámolását felperes kifejezett megállapodás hiányában nem igényelheti. 119. A versenytársat megillető jog megsértésének űzeti verseny céljaira kihasználása az üzleti tisztességbe ütközik s a Tvt. 1. §-át sérti. (Kúria 1933. ápr. 5. P. IV. 6095/1931. sz.) = Alperes oly versszöveget többszörözött, tett közzé és hozott forgalomba zenei előadás műsorával nem kapcsolatos (v. ö. : 1291 : LIV. tc. 47. § 2. bek.) mulatójának hirdetését szolgáló nyomtatványain, amely szöveg (dal) terjesztésének kizárólagos jogát felperes szerezte meg a szerzőktől. 120. Az 1928: XII. tc. 12. §-a csak a gazdasági szempontból jelentős körülmények figyelembevételét rendeli el a pénztartozás átértékelt összegének meghatározásánál, de nem azokét, amelyek a gazdasági helyzettől függetlenül a felek magatartásának csupán erkölcsi megítélése szempontjából lehetnek fontosak, mint a rokoni viszonyban álló hitelező ellen tett az eljárás megszüntetésével végződött büntető feljelentések. (Kúria 1933. ápr. 5. P. II. 2834/1932. sz.) 121. A versenytilalom rendszerint csak a szerződésben meghatározott személy vagy üzlet javára szól. (Kúria 1933. ápr. 6. P. II. 2994/1931. sz.)