Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

SS Hiteljogi Döntvénytár. szolgált, 1929. június 27-i lejárattal ellátott váltó meghosszabbítására újabb, 1929. szeptember 27-én lejáró 20,000 P-s váltót adott át a felperesi cégnek, amely úgy az alapváltót, mint a meghosszabbítási váltót külön-külön, az előbbit a B. Takarékpénztár budapesti, az utóbbit az A. bécsi cégnél leszámítoltatta és a leszámítolási összegeket a saját céljaira felhasználta. Az alperes az alapváltót annak lejártakor, 1929. június 28-án a B. Takarékpénztárnál beváltotta, az A. bécsi cég pedig 1929. szeptember hó elején arról értesítette az alperest, hogy az alperes elfogadmányát a szeptember 29-i lejáratkor beváltás végett az alperesnél be fogja mutatni. Ezután állította ki a felperesi cég az alperes részére nyilatkozatát, amelyben elismeri, hogy az újító váltó beváltásának kötelezettsége őt terheli, egyúttal kijelenti, hogy ennek a kötelezettségének teljesítése céljából követelések engedményezésével 12,812 P 50 f, készpénzben 1700 P, összesen 14,512 P 50 f összeget bocsátott az alperes rendelkezésére és kötelezi magát arra, hogy a váltó beváltásához még szükséges 5487 P 50 f összeget a lejárat időpontjáig az alperes rendelkezésére bocsátja. Ez utóbbi összegből, a 14,512 P 50 f-en felül ugyanazon év szeptember és október hónapjában több részletben 1100 P összeget kapott az alperes a felperesi cégtől. Az említett megállapodásnak és annak értelmében engedményekben és készpénzben eszközölt vagyoni juttatásoknak a csődhitelezőkkel szemben való hatálytalanítására és alperesnek a kapott összeg visszafizetésében való marasztalására irányul a felperes tömeggondnoknak a Cs. T. 27. § 1. és 2. pontjaira alapított jelen megtámadási keresete. A keresetnek nem volt hely adható a következő okokból: Figyelemmel arra, hogy az alperes a kölcsöntartozásának fedezetéül adott s a kölcsöntadó felperesi cég által a B. Takarékpénztárnál leszámítolt alapváltónak a nevezett intézetnél történt kifizetésével kölcsöntartozását visszafizette, a felperesi cég részéró'l újabb önálló leszámítolására s ezúton saját céljaira jogtalanul felhasznált újítási váltónak a beváltása a peresfelek egymásközti jogviszonyban kizárólag csak a felperesi céget terhelte a megállapodás nélkül is, ennek a megállapodásnak létesítésével tehát a csó'dhitelezó'k meg nem károsíttattak s ezért nem lehet helye annak, hogy e megállapodás a Cs. T. 27. §-ának 1. pontja alapján a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak kimondassák ; de nem hatálytalaníthatok a csődhitelezőkkel szemben a keresetben felhívott Cs. T. 27. § 2. pontja alapján a vagyonbukottá lett felperesi cégnek a megtámadott engedményezésekben és fizetésekben jelentkező jogcselekményei sem a jelen perbeli alperes terhére, mert ezekkel a vagyoni juttatásokkal nem az alperes nyert a felperesi céggel szemben fennálló valamely követelésére kielégítést, s ezekkel a szolgáltatásokkal nem is gyarapodott az alperes vagyona, hanem ezek a vagyoni juttatások csupán azt a célt szolgálták, hogy a felperesi cég az alperes közbejöttével eleget tegyen a felperesi cég részéről jogtalanul felhasznált újítási váltó visszaváltására vonatkozó kötelezettségének. A felperes tömeggondnoknak az az érvelése, hogy e vagyoni juttatásokkal az alperes mint hitelező a felperesi cég fizetésmegszüntetési állapotának ismére-