Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

76 Hiteljogi Döntvénytár. dése, majd megállapodása értelmében a peres balesetből felmerülő összes magánjogi következményeket a B. Á. V. r.-t. helyett korlátlan összegben magára vállalta és minthogy ezen megállapodás értelmében szerzett jogait ez az utóbb nevezett részvénytársaság a felperesre engedményezte, nem sérti az anyagi jogot a fellebbezési bíróságnak az alperest a törvényszerűen felemelt járadék megfizetésére kötelező ítéleti döntése. 97. /. Az igazgatói címmel felruházott részvénytársasági tisztviselő az igazgatóság felmentése kérdésében személyileg nem érdekelt. — II. Az elveszett vagyonrészeket a mérlegben meglevőnek féltüntetni akkor sem lehet, ha a közgyűlés oly határozatot hoz, hogy a vagyonának rovására lebonyolított ügyleteket sajátjainak nem fogadja el. ^Kúria im márc u p IV 6220/1931. sz.) Budapesti Tábla : A tényleg elveszett vagyonrészeket a mérlegben meglevőnek feltüntetni akkor sem lehetne, ha a közgyűlés oly határozatot hozna, hogy a vagyonának rovására már tényleg lebonyolított egyes ügyleteket nem fogadja el saját ügyleteinek. Ebből azonban az is következik, hogy a közgyűlés annak a tényének, hogy olyan mérleget állapított meg, amely a tényleg meg nem lévő vagyonrészeket veszteségként veszi számba, és hogy határozatában ennek a veszteségnek fedezéséről gondoskodott, egyáltalában nem lehet olyan jelentőséget tulajdonítani, hogy ezzel a vállalat céljától eltérő ügyleteket jóváhagyta. Az igazgatóság és felügyelőbizottság jelentését tudomásul vevő és azoknak felmentést adó határozat csak akkor lenne esetleg az alapszabályoknak a vállalat célját megállapító rendelkezésébe ütközőnek tekinthető, ha az igazgatóság és felügyelőbizottság azt jelentette volna, hogy az igazgatóság kötött a társaság céljától eltérő ügyleteket. A közgyűlés abban az esetben sem állapíthatott volna meg más mérleget a tényleg megállapítottnál, ha az igazgatóság és felügyelőbizottság tagjait a szenvedett kárért felelőssé téve a K. T. 197. §-a szerint jár el és nevezettek ellen pert tesz folyamatba. Az ugyanis, hogy e két szervének tagjait a kárért felelőssé teszi, még nem ad alapot arra, hogy a kár összegét cselekvő vagyonként állítsa mérlegébe, mert a mulasztásból, vagy szándékos cselekményből származó kárigény a kereskedelmi könyvekbe való bevezetésnek tárgya nem lehet. A gondos üzletkezelési gyakorlat követeli meg, hogy az ilyen követelést cselekvő vagyonként jogerős megítéléséig, behajthatóságának megállapításáig egyáltalában számba ne vé-