Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

6S Hiteljogi Döntvénytár. szüntető kikötését, mert a felperes részére kötelezett évi 4000 korona nyugdíj az 1921. év június havában a 44*57 átszámítási kulcs mellett csak évi 89 aranykorona 74 fillérnek felelt meg, tehát a felperes létfenntartására nem volt elegendő' és ekként az új állás vállalása kétségtelenül a felperes létfenntartásának biztosítása végett volt szükséges. Nem vitathatja sikerrel az alperest az sem, hogy a megállapodás kikötése, mint versenytilalmi megállapodás érvényes és kötelező, mert a felhívott törvényhely helyes értelmezése szerint a versenytilalom is csak akkor és addig volt volna hatályos, ha és ameddig a nyugellátásban a felperes létfenntartása biztosítva volt. Minthogy az 1921. év június havában a felperesnek végkielégítésül fizetett 85,000 K mindössze 1907 aranykorona 11 fillérnek felelt meg s így ha a felperes ezt az összeget kamatozólag kezelte is és nem hadikölcsön kötvényekbe fektette, annak a jövedelme a megélhetésre nyilván elégtelen volt, a 4000 korona évi nyugdíj pedig csupán évi 89 aranykorona 74 fillér értékkel bírt, felperest létfenntartásának a veszélyezett voltára tekintettel, a kereseti állás vállalásában a versenytilalom sem akadályozhatta volna. Nem jöhet figyelembe az a védekezés sem, hogy a nyugdíj átértékeléséről azért sem lehet szó, mert a megállapodás bontó feltétele már az 1926 : XVI. tc. életbe lépése előtt bekövetkezett s akként a felperes nyugdíjigénye már korábban megszűnt. A törvény 21. §-a ugyanis nem a törvény életbelépésének az időpontjára korlátozott, hanem általános hatályú rendelkezés, azok a körülmények pedig, amelyek a fent kifejtettek szerint a nyugdíj megvonásának jogellenességét megállapítják, már a megvonás időpontjában is fennforogtak. Végül nem foszthatja meg a felperest a nyugdíjra való jogától az sem, hogy volt munkaadójának (r.-t.) az alperessel (r.-t.) történt egyesülése alkalmával követelését be nem jelentette, mert a K. T. 208. §-a a bejelentés elmaradásához jogvesztő következményt nem fűz. II. Alapos a panasz a miatt, hogy a fellebbezési bíróság az átértékelt nyugdíjat 1925. évi augusztus hó 1-étől fogva ítélte meg, mert az 1926 : XVI.. tc. 14. § 1. pontjának rendelkezése mellett is hatályban marad az a jogszabály, hogy aki nyugdíjigényét ki nem menthető késedelemmel érvényesíti, az átértékelt nyugdíjat csak a keresetindítás hónapjától fogva követelheti. A felperes 1925. évi június 26-án kérte először az alperestől átértékelt nyugdíját és ezt a kérését többször megismételte, de azzal mindannyiszor elutasíttatott. Ennélfogva mivel sem indokolható s menthető, hogy a felperes ez elutasítások ellenére is a keresetét csak 1930. évi szeptember hó 22-én indította meg. Ezért az 1930. évi szeptember hó 1-ét megelőző időre átértékelt nyugdíjat nem követelhet. = II. Ugyanígy: Hj. Dt. 25., 31.