Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXV. kötet (Budapest, 1933)
44 Hiteljogi Döntvénytár. nak kell tekinteni. Sikertelenül hivatkoznak az alperesek arra, hogy szándékuk nem irányult a szolgálati szerződés meghosszabbítására, mert a felek benső szándékának, mely önmagában ellenőrizhetetlen, a jogi hatások létesülése szempontjából csak annyiban van jelentősége, amennyiben megfelelő külső magatartásban kifejezésre jut. Annak a körülménynek pedig, hogy a felperes a szerződésben meghatározott időnek az elteltére annak idején az alperesek figyelmét fel nem hívta, csak abban az esetben lehetne ügydöntő jelentősége, ha a felek megállapodása a felperes kötelességévé tette volna a szerződésben meghatározott időtartam elteltének a bejelentését ; ezt azonban az alperesek maguk sem állították. A határozatlan időre kötött vagy határozatlan időre meghosszabbított szolgálati szerződést, a törvényben vagy szerződésben meghatározott azonnali elbocsátásra vagy kilépérse jogosító eseteken kívül, csak felmondással lehet megszüntetni. Ez a szabály alkalmazást nyer akkor is, ha a szolgálati viszony megszüntetése nyugdíjazással kapcsolatban történik ; a nyugdíj kiszolgáltatásával tehát a munkaadó nem mentesül a felmondási időre járó és a nyugdíj mértékét meghaladó összegű illetmények fizetésének a kötelezettsége alól. A szolgálati szerződés 4. pontjának az a rendelkezése, hogy a felperesre nézve az alkalmazási viszony az 1928. évi december hó 31-ig tart, azzal a hozzáadással, illetve kikötéssel, hogy 36 évi szolgálati idejének a beteltével egyéves előzetes felmondás útján megszüntethető, kétségtelenül a felmondás idejének egyévi időtartamban való megállapítását tartalmazta, és ezt a megállapítást csak annak a kimondásával korlátozta, hogy a teljes fizetéssel egyenlő összegű nyugdíjra igényt adó 36 évi szolgálat betöltése előtt az alperesek a szolgálati viszonyt még felmondással sem szüntethetik meg. Minthogy pedig az akár kifejezett megállapodással, akár hallgatólag meghosszabbított szolgálati szerződést, amennyiben a jelek másképpen nem egyeztek meg, az eredeti teltételek mellett meghosszabbítottnak kell tekinteni, az egyévi felmondási idő a szerződésben meghatározott időtartam eltelte után is megillette a felperest. Ha a munkaadó az alkalmazottját felmondás nélkül nyugdíjazva elbocsátja, a megszolgált illetményeken felül a felmondási időre járó illetmények is egy összegben és azonnal követelhetők. (P. H. T. 783. sz.) 64. /. Valamely dolognak biztosítékul lekötése nem jogosítja fel külön kikötés nélkül a hitelezőt arra, hogy követelésének kiegyenlítésére a dolognak vagy aránylagos részének tulajdonul átruházását követelje. — //. Az 1897 : XXXII. te. rendelkezései alá eső kötvények átértékelése azon az alapon sem követelhető, hogy a kibocsátó intézet a kötvénybirtokosok kárával vagyonhoz jutott s ezt a törvényhozó nem akarta. (Kúria 1931. clec. 22. P. IV. 4652/1930. sz.) = Ad I. Felperes a hazai pénzintézetek által kibocsátott némely kötvények biztosításáról szóló 1897 : XXXII. tc. szerint kibocsátott kötvények birtoka alapján a kötvények biztosítására szolgáló vagyonértékekből oly mennyiségnek természetben kiadását követelte, amennyi a kötvények névértékének megfelel. —Ad II. Az 1928 : XII. tc. 4. §-a (1. bek., 4. p.) kizárja az átértékelésből az 1897 : XXXII. tc. rendelkezései alá eső kötvényben kifejezett pénztartozást.
