Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXV. kötet (Budapest, 1933)

Hiteljogi Döntvénytár. 39 menyhez hozzá nem járulhatott, mert a kötvényében, mint értékpapírban, megtestesült hitelezői jogai előbb megszűntek annak folytán, hogy a szabályszerűen kisorsolt kötvényét bankja után — az ostendei egyezményt megelőzően — még az 1921. évben névértékben az adós székesfővárosnál beváltotta. Az egyezményeknek a fellebbezési bíróság által helyesen értelmezett szövege (mely több helyütt kifejezetten csak «a forgalomban levő» kötvényekről szól) ellene mond annak, mintha az egyezmény megkötése előtt nemcsak kisorsolt, hanem (a 20 éves elévülési idő dacára) be is váltott (tehát forgalomból kivont) kötvények beváltáskori tulajdonosainak — a kölcsön feltételei szerinti teljesítéssel — megszűnt jogait a volt tulajdonosok, mint kedvezményes harmadik személyek javára az egyezményt feléleszteni akarta volna, és kétségtelenné teszi, hogy az 1919. január 2-a utáni sorsolás hatálytalanítása egyedül a forgalomban levő kötvényekre, a kisorsolt kötvények közül tehát csak azokra vonatkozott, melyekre nézve — beváltás hiányában — a teljesítés (és azzal a forgalomból kivonás) még nem következett be. Az, hogy az ostendei egyezmény IV. cikke a város által visszavásárolt kötvényeket említi olyanok gyanánt, mint amelyekre a sorsolás hatálytalanulása nem terjed ki, a beváltott kötvényekről azonban hallgat, — az egyezményeknek a fellebbezési bíróság végítéletében felsorolt egyéb intézkedéseit szem előtt tartva — csak az lehet az okszerű indoka, hogy a beváltás tényével célját ért, megszűnt kötvényeket az egyezményen elvileg kívülesőnek tekintették. Ha az egyezmény a beváltással megszűnt kötvények feléledését is akarta volna, nyilván intézkednie kellett volna, nemcsupán a különböző értékű beváltási összegeknek a megtámadott végítéletben hangsúlyozott elszámolásáról, hanem a helyettesítő kötvények kibocsátásáról és mikénti kiszolgáltatásáról is. Ilyképpen a felperes az ostendei egyezmény alá nem eső köt vény tulajdonosi minőségére hivatkozással jogokat csak az általános jogszabályok alapján érvényesíthetne. Ezek szerint a jogszabályok szerint pedig az eredeti kölcsönfeltételeknek megfelelő 1921. július 1-i sorsolás, úgyszintén a kisorsolt és a tulajdonos megbízott bankja által beváltás (fizetés) végett bemutatott kötvénynek névértékben való beváltása (kifizetése) jogos (sőt kötelességszerű) volt és joghatályos maradt. Ilyképpen az előző állapot visszaállítása címén a beváltott kötvények vagy másodlatának követelésére és ezúton az értékpapírtulajdonosi jogok felélesztésére a felperesnek igénye nem keletkezett, de kártérítés vagy alaptalan gazdagodás címén sem támaszthat követelést az alperessel szemben.