Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXV. kötet (Budapest, 1933)

Hitel jogi Döntvénytár. 15 bívja össze». A kir. ítélőtábla tévesen tartja ebből a szövegből törlendőnek a K. T. 178. §-ára utalást. Hiszen az alapszabály 30. §-a külön fel is vette a K. T. 178. §-ának a K. T. 240. §-ánál fogva a szövetkezetekre oly értelemben alkalmazandó rendelkezését, bogy az üzletrészek 1J10-ed részét képviselő tagok a közgyűlés összehívását az ok és cél megjelölése mellett bármikor kérhetik, és ha e kívánságuknak az igazgatóság nyolc nap alatt nem tenne eleget, a közgyűlést kérelmükre a cégbíróság hívja össze. Nyilvánvaló tehát, hogy az alapszabály 29. § 1. bekezdés első mondata a «kivételt» csak arra az esetre érti, ha maga az igazgatóság nem intézkednék a közgyűlés összehívása iránt. Az alapszabály 35. §-a úgy hangzik, hogy a közgyűlés bármikor elmozdíthatja ugyan az igazgatóság vagy felügyelőbizottság bármely tagját, de ily határozatot csak akkor hozhat, ha megfelelő indítvány a közgyűlés napirendjére fel volt véve. Téves a kir. ítélőtáblának az az álláspontja, hogy ez a korlátozó rendelkezés ellenkezik a K. T. 183. § 2. bekezdésével és 194. § 2. bekezdésével, amelyek a K. T. 241. és 244. §-ai folytán a szövetkezetekre is alkalmazandók. Az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok közgyűlési •elmozdíthatóságának a most felsorolt szakaszokban foglalt törvényi biztosítása ugyanis nem érinti a K. T. 177. §-ában foglalt azt az általános jogszabályt, hogy a közgyűlés érvényes határozatokat csakis a közgyűlési meghívóban kijelölt tárgyak fölött hozhat az újabb közgyűlés összehívására vonatkozó indítvány kivételével (v. ö. P. H. T. 845.). Hiszen az elmozdíthatóság kimondása nyilván csak azt akarja elérni, hogy a közgyűlést ne korlátozzák az alapszabálynak vagy az igazgatósági, illetőleg felügyelőbizottsági tagokkal kötött szerződésnek a működésük tartalmát előre megszabó intézkedései (melyeknek csupán a magánjogi igényekre van kihatásuk). Megfelelő határozott kifejezés nélkül nem tehető fel, hogy a törvény éppen •a szövetkezet működését gyakran igen erősen érintő személyi változások keresztülvitelénél akart eltekinteni a meghirdetésben rejlő attól a biztosítéktól, amely lehetővé teszi, hogy a szövetkezet tagjai előzetesen mérlegelhessék a közgyűlésen részvételük szükségének kérdését, és így az igazi többség akarata érvényesüljön. A K. T. 240. és 241. §-ai folytán a szövetkezetekre is alkalmazandó 179. §-ának 1. bekezdés 1. pontja szerint az igazgatóság tagjait a közgyűlés választja, mégpedig a K. T. 182. § értelmében fizetés mellett, vagy a nélkül. Ebből — az állandó joggyakorlathoz képest — az is következik, hogy az igazgatóságnak nincs joga ahhoz, hogy valamely tagja részére, bár külön megbízás alapján (sőt esetleg szövetkezeti alkalmazottként), teljesített tevékenység ellenszolgáltatása fejében is oly vagyoni juttatást adjon, mely AZ alapszabályban tüzetesen körülhatárolva nincs vagy közgyűlési határozaton nem nyugszik (P. H. T. 844.). Jogszabályt sért tehát az alapszabály 41. § 1. bekezdésének az a rendelkezése, mely szerint az igazgatóság a szövetkezet ügyeinek vitelével esetről-esetre vagy állandóan megbízott tagjainak fizetését, jutalékát vagy bármely javadalmazását megállapítja. A másodbíróság ellenkező álláspontja téves. Az alapszabály 40. §-ának b) pontja magábanvéve avval, hogy a napibiztosi napidíjak megállapítását az igazgatóság hatáskörébe utalja, nem sérti meg az igazgatósági tagok díjazásának a közgyűlés hatáskörébe tartozására vonatkozó jogtételt, mert az alapszabályban nincs olyan intézkedés, mintha napibiztosok gyanánt csak az igazgatóság tagjai volnának alkalmazhatók. Mindenesetre kifejezésre kell azonban juttatni az alapszabály 40. §-ának b) pontjánál, hogy igazgatósági tag napibiztosi díjazásának megszabására nem jogosult az igazgatóság. Az alapszabály 9. §-ának 1. bekezdése szerint a tag a szövetkezet kötelezettségeiért üzletrészének kétszeres összegéig felelős. Ezt a felelősséget a szövetkezet hitelezői a K. T. 232. §-a, továbbá a Cst. 257—261. §-ai értelmé-