Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXV. kötet (Budapest, 1933)

16 Hiteljogi Döntvénytár. ben csupán a szövetkezet ellen nyitott csőddel kapcsolatban érvényesíthetik. Ettől a csődbeli úgynevezett kivetési eljárástól azonban teljesen független maga a szövetkezet és tagjai közti belső jogviszonyra tartozó az a kérdés, vájjon a szövetkezet a fennállása alatt időnként mutatkozó veszteséget a tagok közt miképpen oszthatja fel. Mivel e tekintetben a törvény (K. T. 225. § 7. pont) nem tartalmaz korlátozást, nincs akadálya olyan alapszabályi intézkedésnek, hogy az üzletrészeket is meghaladó veszteség fedezésére a szövetkezet közgyűlése a tagjaitól bizonyos pótbefizetéseket kívánhat. Nem sért tehát törvényt az alapszabály 51. § 3. bekezdése azzal a rendelkezésével, hogy a tagoktól az üzletrészek névértékének még egyszeres összegéig terjedhető befizetések is követelhetők. Támogatja ennek az álláspontnak a helyességét az 1898 : XXIII. tc. 14. § 3. bekezdése, mely az e törvény értelmében alakult gazdasági és ipari hitelszövetkezeteknek kifejezetten is megengedi annak az alapszabályba felvételét, hogy a tartalékalapból és üzletrészkövetelésekből ki nem került veszteségek fedezésére a tagoktól az üzletrészek névértékének még egyszeres összegéig terjedő befizetéseket is követelhet a közgyűlés. Sőt az 1898 : XXIII. tc. 14. § 4. bekezdése még azt is kimondja, hogy ezek a befizetések nem érintik a tagok hitelezőkkel szemben fennálló felelősségének mértékét, a felfolyamodó szövetkezet alapszabályának 51. § 3. bekezdése pedig — élve a rá egyedül irányadó kereskedelmi törvény mellett fennálló rendelkezési szabadsággal — az üzletrésznévérték még egyszeresének befizetésére a tagokat csak a felelősségük korlátain belül kötelezi (tehát megterhelésüket nem fokozza), amit kellően kifejezésre juttat azzal, hogy utal a felelősséget az üzletrészek névértékének kétszeresében megszabó 9. §-ra. = V. ö. ad Hí. a 845. E. H.-t (P. H. T. 6.) ; — ad IV. a 844. E. H.-t, a K. 1931. ápr. 29. P. IV. 7606/1929. (Hj. Tára 12., 75.) és a Bp. T. 1931. júl. 29. P. VI. 7712/1931. sz. határozatait. 22. A kény szer egy ességi eljárás keretén kívül is elbírálhatók a kény szer egyességnek azok a hiányai, amelyekhez az anyagi jog szabályai szerint általában a jogügyletek érvénytelensége fűződik. (Kúria 1931. okt, 30. P. VII. 4454/1930. sz.) Indokok : A kényszeregyesség az adós és hitelezői között létesült jogügylet, melynek érvényességéhez egyfelől az szükséges, hogy az erre vonatkozó szabályok által aláírt eljárás lefolytatása mellett köttessék s a bíróság jóváhagyását elnyerje, másfelől az, hogy ne álljanak fenn az egyesség megkötésénél oly körülmények, amelyekből az 1410/1926. M. E. számú rendelet 95. §-a vagy általában az anyagi jognak a jogügyletek érvényességére vonatkozó általános szabályai szerint azok érvénytelensége következik. Annak elbírálása, hogy a kényszeregyesség megkötésének eljárási jogi szabályai betartattak-e, s hogy az erre nézve fennálló szabályok szerint az egyesség jóvá volt-e hagyható, a kényszeregyesség bíróságának hatáskörébe tartozott, s az eljárás jóváhagyása és befejezett nyivánítása tárgya-