Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXV. kötet (Budapest, 1933)

6 Hiteljogi Döntvénytár. kamatait fizesse meg, az 5360 pengő értékű felperesi váltókat pedig adja ki: jogszerű. — A kir. Kúria polgári jogegységi tanácsának 44. sz. döntvényét 1. Hj.Dt. 24., 42; Hj. Tára, XII. 55; lg. Közi. 1931. 53. — E döntvény indokolása szerint : «ha az előbbi állapot helyreállítására az eladónak törvényes tilalomba ütköző eljárása s az ügyletnek ebből folyó egyoldalú semmissége szolgáltat okot, a másik szerződő fél az ügylet tárgyának — ez esetben a gazdasági gépnek — természetben való visszaszolgáltatásán felül csupán annak szándékos vagy vétkes gondatlanságára visszavezethető megrongálásáért tartozik kárpótlással, valamint az esetleges hasznokat kell az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint kiszolgáltatnia, a gép forgalmi értékében beállott csökkenés megtérítésével ellenben nem terhelhető)). — A 450. E. H. (P. H. T. 3.) szerint a bíróság hivatalból tartozik vizsgálni, hogy az ügylet megkötése nem ütközik-e az 1900: XXV. tc-be s az annak alapján kibocsátott rendeletbe. 7. A törvényes tilalomba ütköző iparűzés alapján kötött ügyletből kártérítési követelés nem származtatható. (Kúria 1931. okt. 22. P. VII. 3870/1930. sz.) Indokok : A szerződés értelme az, hogy a felperes az általa Ibrony községben és vidékén összevásárolt tejet literenként 24 fillérben meghatározott áron eladja, s ezen a címen szolgáltatja be az elsőrendű alperesnek. A szerződésnek ekként értelmezett tartalmából annak ellenére is, hogy a felperes az összevásárolt tejet kizárólag csak a nevezett elsőrendű alperesnek volt jogosult eladni, az következik, hogy a peres felek mint eladó és vevő álltak egymással szemben, a felperes mint önálló kereskedő saját nevében, saját számlájára kötött a tej összevásárlásánál ügyleteket s olyannak, mint aki az elsőrendű alperes üzlete körében és csak ennek megbízottja gyanánt jártéi, nem tekinthető. Helyesen minősítette ezek szerint a fellebbezési bíróság a felperesnek a tej összevásárlásában, s az elsőrendű alperes részére való továbbadásában álló üzemét oly tejgyüjtőtelepnek, amellyel járó ipari tevékenység megkezdése és gyakorlása, minthogy a fennforgó esetben napi forgalma az 50 liter tejet meghaladta, az 1922 : XII. tc. 34. §-ának 25. pontja, illetőleg a 19,300/1925. F. M. sz. rendelet 1. §-a értelmében iparengedélyhez van kötve. Megfelel ezekhez képest az anyagi jog szabályainak a fellebbezési bíróságnak az a döntése is, hogy a felperes a törvényes tilalomba ütköző és errevaló tekintettel bűncselekménynek is minősített iparűzés alapján kötött ügyletből kártérítési követelést nem származtathat. Nem hivatkozhatik ezzel szemben a felperes a K. T. 263. §-ának arra a rendelkezésére sem, mely szerint az a körülmény, hogy valaki iparrendészeti okoknál fogva kereskedelmi ügyletekkel nem foglalkozhat, a kereskedelmi ügyletek érvényességére befolyással nincs, s nem fogadható el jogszerűnek az az álláspontja, hogy éppen ezért az 1922 : XII. tc. 34. §-ának 25. pontjában foglalt jogszabály sem érinti a kereset alapjául szolgáló ügylet érvényességét. Amint ugyanis a kir. Kúria már P. VII. 1951/1931. sz. ítéletében kimondta, a K. T. 263. §-ának helyes értelme az, hogy a kereskedelmi ügyletek érvényessége kérdésében az ipartörvény vagy más törvény tiltó rendelkezéseivel szemben csak azokkal való vonatkozásban állít fel kivételt, akik hivataluknál vagy állásuknál fogva nem foglalkozhatnak kereskedelmi ügyletekkel. Csak ezek személyével vonatkozásban mondja ki a törvény, hogy az a körülmény, hogy ezek iparrendészeti vagy más okból kereskedelmi ügyletekkel nem foglalkozhatnak,