Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXV. kötet (Budapest, 1933)

Hiteljogi Döntvénytár. 7 az általuk kötött kereskedelmi ügyletek érvényességét nem érinti. Ezek mellett nyilvánvaló az is, hogy egyébként sem tulajdonítható a K. T. 263. §-ának oly értelem, és nem is tehető fel a törvénynek oly célzata, hogy csak azért, mert egyébként valamely ügylet kereskedelmi ügylet gyanánt bírálandó el, érvényesnek kell tekinteni még akkor is, ha annak megkötése elé valamely jogszabály oly korlátot állít, mely az ügyletben résztvevő felek személyére való tekintet nélkül áll fenn, vagyis általában mindenkire irányadó tárgyi okokból ered és amely korlát áthágását a törvény tiltja és büntetéssel sújtja. = Az idézett határozatot 1. Hj. Dt. 24., 91. A közölt határozatot v. ö. még a K. 1927. nov. 10. P. IV. 2348/1927. és 1930. január 16. P. IV. 1607/1929. sz. döntéseivel. (Hj. Tára 9., 51. és 11., 75.) 8. /. Búzavaluta kikötése lényegileg a követelés átértékelését jelenti. — II. Kamatos kamat csak kifejezett kikötés esetén jár. (Kúria ml okt 22 p Rr 4387/im sz.) Indokok : I. A vételárnak búzában történt megállapításával a szerződő felek nyilván abból az elgondolásból indultak ki, hogy a búzavaluta, szemben a pénzzel, állandóbb értékmérőnek jelentkezik és a búzavaluta kikötésével felperesek kétségen kívül a pénz értékcsökkenése ellen akarták magukat megóvni, s ezzel lényegében átértékelést kötöttek ki. Ámde a búzának utóbb bekövetkezett állandó, előre nem látható nagymérvű árhullámzása a feleknek a búzavaluta állandó értékmérő voltára alapított feltevését halomra döntötte. Ennélfogva figyelemmel arra, hogy az előbb kifejtettek szerint a búzavaluta kikötésével a felek lényegileg különben is a követelés átértékelését akarták, a fellebbezési bíróság nem sértette meg az anyagi jogot, amidőn a tartozás búzavaluta alapján való megállapítását mellőzte, az 1924. évi októberi elszámolás eredményeként mutatkozó búzatartozást az akkori búzaárfolyam alapján átszámította az azóta értékében nem változott korona-, illetve pengő-valutára, az időközben teljesített részfizetéseket is pengőértékre számította át és ezen az alapon állapította meg az alperesek jelenleg fennálló tartozását. II. A fellebbezési bíróság a tartozás összegét akként állapította meg, hogy a lejárt, de ki nem egyenlített kamatokat a tőkéhez csatolta s az így megnövekedett tőke után megint kamatot ítélt meg. A kamat után azonban további késedelmi kamat a törvény korlátai között is csak akkor követelhető, ha kifejezetten kiköttetett. Ámde a perben erre nincs adat. A fellebbezési bíróságnak pedig az a ténybeli következtetése, hogy mivel az alperesek kifejezetten nem csupán a tőkehátralék utáni kamat fizetésére kötelezték magukat, ennek folytán tehát