Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXV. kötet (Budapest, 1933)

2 Hiieljog'i Döntvénytár. 2. A bizományos a legjobb értékesítésre irányuló megbízást nem sértette meg, amidőn a rosszminőségű és romlandó árut nagy tételekben mielőbb eladta. (Kúria 1931. okt. 15. P. IV. 2046/1930. sz.) Indokok : A bizományi narancs nem felelt meg a felperes 1926. jan. 7-én kiállított számlájában feltüntetett minőségi jelzésnek (prima és primissima), hanem részben zöldes, részben fagyos, részben romlott és rothadt is volt. A piaci árak a bizományi eladás idejében lanyhák, nyomottak voltak, úgyhogy a felpereséhez hasonló fajú, de jóminőségű narancsáruért nagyban félládánként 120,000 koronát lehetett elérni. E tényállásból helyesen vonta le a fellebbezési bíróság azt a következtetést, hogy az alperes méltán helyezkedett arra az álláspontra, mely szerint az árun az ár kitartása nélkül a további romlás és kár veszélyének kikerülése végett a szükséghez képest nagybani tételekben is mielőbb túl kell adni, továbbá hogy a bizományi narancsnak félládánként átlagosan 80—85,000 korona áron nagyban értékesítése elkótyavetyélésnek nem tekinthető annak határozott kimutatása nélkül, hogy az alperes jobb eladási alkalmakat elmellőzött. Nincs tehát bizonyítva, hogy a bizományos alperes megsértette volna a narancsnak legjobban leendő értékesítésére vonatkozó megbízást. így pedig nem sértette meg a fellebbezési bíróság a K. T. 369. § második bekezdését avval, hogy elutasította a felperest a kártérítésre irányuló kereseti kérelmével. 3. Tisztességtelen verseny miatt kártérítés az abban hagyási kérelemnek egyidejű előterjesztése nélkül is követelhet°- (Kúria 1931. okt. 20. P. IV. 2829/1930. sz.) 4. A kény szer egy ességi eljárás során a vendéglő üzemében elfogyott bizományi borok vételárát a megbízó csak kényszeregyességi hitelezőként követelheti. (Kúria 1931. okt. 20. P. VII. 4121/1930. tz.) Indokok : A felperes az 1925. évi december hó 31-én kelt A) jelű okiratba foglalt nyilatkozatával K. V. budapesti vendéglősnek az alperessel szemben fennálló tartozásából 120.000,000 koronát egyenes adósként magára vállalt és megengedte, hogy ingatlanára az alperes az átvállalt tartozás erejéig jelzálogjogot kebeleztessen be. Az A) jelű okirat eredete az alperes követelésének biztosítása tárgyában 1925. évi november hó 3-ik napja előtt már megtörtént szóbeli megállapodásra vezetendő vissza. Helyes ebből a tényállásból folyóan a fellebbezési bíróságnak az a jogi következtetése, hogy az 1925. évi december hó