Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXV. kötet (Budapest, 1933)

Hitel jogi Döntvénytár. 131 8-án kelt 62,480/1926. XVI. sz. belügyminiszteri engedélyt mint gyárvezető ő maga vette át és adta azt át a harmadrendű alperesnek, nyilvánvaló, hogy 1926. április havában tudomást szerzett nemcsak a rendeletek létezéséről, hanem arról is, hogy a munkavállalásra csak 1926. december 31-ig terjedöleg nyert engedélyt és hogy az alperesek az engedélyben felhívattak egy magyar honos egyén kiképeztetésére, hogy 1926. év végével a felperest feltétlenül helyettesíteni tudják. Eme rendelkezésekre való figyelemmel a felek szerződése érvényesen volt ugyan megköthető, azonban annak a hatályosulása függött a kormányhatósági engedély megadásától, időtartama pedig az engedély tartamától. Minthogy alperesek nem kötelezték magukat arra, hogy a felperes itteni tartózkodásának az összes akadályait el fogják hárítani és a hatósági engedély megtagadása esetén annak a következményeit viselik s ilyen módon a szerződés tárgyát tevő szolgáltatás lehetőségeért jótállást külön nem vállaltak, a 7. alszámú irat tartalma szerint pedig az engedély meghosszabbítása iránt folyamodtak is, alperesek nem felelősek azért, hogy felperesre nézve az itteni tartózkodás, illetve alperesekre nézve felperesnek a további alkalmazása lehetetlenné vált. Felperes nem is állította, hogy alperesek a szerződésnek bármely okból való időelőtti megszűnése esetére felmondási illetmények fizetésére kötelezték magukat. Ilyen külön kötelezettség vállalása nélkül az. általános magánjog szabályai az irányadók. Minthogy pedig felperesre nézve a szerződésszerinti munka teljesítése, alperesekre pedig annak az elfogadása hatósági tilalom folytán vált lehetetlenné és alperesek nem a maguk egyoldalú akaratelhatározásával szüntették meg a szolgálati szerződést, így hiányzik a tárgyi és jogi alapja annak, hogy az alperesek szerződésszegése vagy eljárásuk szabálytalansága és ebből folyóan a kártérítési, illetve felmondási illetmények kiszolgáltatása iránti kötelezettségük megállapíttass ék. 168. Az alkalmazottak útján elkövetett vevőfogdosás abbanhagyására a munkaadó kötelezendő, ha nem is utasította alkalmazottjait és eljárásukról nem is tudott. (Kúria 1932. jún. 30. P. IV. 8487/1930. sz.) Indokok : Alperes alkalmazottai naponként megjelennek a gy. vasútállomáson, a gy. közkórháznál, valamint a felperes üzlete közelében ácsorognak és ily alkalommal oly egyéneket, kiknek ruházatából vagy beszédjéből arra következtetnek, hogy halott hozzátartozóik részére akarnak temetést rendelni vagy ilyen célból felperes üzletét felkeresni, megszólítanak, nekik az alperes cégét ajánlják, mint ahol olcsóbban lehet a temetést rendezni. Az ilyen módon való úgynevezett vevőfogdosás az 1923. évi V. tc. 1. §-ába ütköző tisztességtelen versenycselekmény. Az alkalmazottai útján elkövetett ilyen cselekmény abbanhagyására pedig a felperesnek, mint versenytársnak kérésére, az alperes az 1923 : V. tc. 1. § 2. bekezdése értelmében kötelezendő, még abban az esetben is, ha arra az alkalmazottját nem utasította volna és arról netalán nem is tudott volna, ami azonban a szóbanlevő eljárás éveken át történt ismétlődésére tekintettel föl nem tehető, mert rendes kereskedőgondosság kifejtése, a kellő felügyelet gyakorlása mellett az alperesnek nyilvánvalóan módja volt az alkalmazottai kifogásolt eljárását ismerni és meggátolni, 9*