Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXV. kötet (Budapest, 1933)

122 Hiteljogi Döntvénytér. lan tudósításnak idézett tartalma a felperes hitelének rontására nyilván alkalmas és így jogellenes volt. A vétkesség kérdésében azt, hogy az alperes vagy alkalmazottja a tudósítást annak valótlansága tudatában küldötte, a felperes nem vitatja ugyan, ámde a magánjogi vétkesség fennáll akkor is, ha a tettest a cselekmény elkövetésénél nem szándékosság, hanem a gazdasági életben immár nélkülözhetlen hiteltudósító ipar különleges természetével sem menthető súlyos gondatlanság terheli. Az alperes ebben az esetben azt hozza fel, hogy a sérelmezett tudósítás tartalmát 35 év óta kifogástalanul működő kutatója szolgáltatta, aki azt tisztességes és megbízható szakmabeli férfiak értesültségéből merítette, akiket azonban névcsere ejtett a mai gazdasági viszonyok között könnyen érthető tévedésbe. Ezzel szemben a felperesnek kell keresete jogalapjaként azt bizonyítania, hogy az alperest ebben az esetben a hiteltudósító ipar különleges természetével sem menthető súlyos gondatlanság terheli, vagyis azt, hogy a panaszolt tudósítás tartalmát az alperes külső forrásból, a szakma értesültségéből nem kapta s illetve nem kaphatta, hanem az az alperesnek vagy közegeinek menthetlen tévedéséből fakadt. A fellebbezési bíróság azonban ezt a kérdést a tárgyalás körébe nem vonta, s az ekként hiányos tényállás folytán ítélete felülvizsgálatra alkalmatlan. = -1. A BGB. 824. §-ának 2. bek.-e szerint általában nem köteles kártérítésre az, aki a felvilágosítás adásának idején a közlés valótlanságáról nem tudott, ha neki vagy a közlés címzettjének jogos érdeke volt a felvilágosítás. — 2. Az 1914 : XLT. tc. 24. §-ához v. ö. a német Tvt. 14. §-át. — 3. V. ö. Jogt. Közi. 1932. 71. Szem. 2. 159. A Tvt. 13. §-ába ütköző általánosító állításnak valósága nem bizonyítható. (Kúria 1932. jún. 14. P. IV. 7900/1930. sz.) Indokok : A műszerész- és rádióüzletet folytató alperes üzletének hirdetésére D.-ben postások útján címzés nélkül, majd az 1929. évi június hó végén ugyanott megtartott rádiókiállításon olyan röpcédulákat osztogatott, amelyek a saját üzletének feldícsérésén felül a következő szöveget is tartalmazták : ((szándékosan kerültem a hangzatos «rádió!aboratórium» elnevezést, mert ezt a fogalmat az utóbbi időben nagyon lejáratták. A legtöbb esetben, amint jól tudjuk, e mutatós név mögött nem volt más, mint 1—2 csavarhúzó, egy pár kapcsolási rajz és vajmi kevés szaktudása. Felperes «D. S. műszerészlaboratóriuma» be nem jegyzett cég alatt az alpereshez hasonlóan műszerész- és rádióüzletet folytat és ezéit a Tvt. 13. §-ában említett verseny vállalatnak tekintendő, a röpcédulának az a tartalma pedig, hogy abban a felperes vállalatának megnevezése nem foglaltatik, a cselekmény