Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXV. kötet (Budapest, 1933)

96 Hiteljogi Döntvénytár. ábrát a hirdetéseinél a társasviszony megszűnése után is egyideig alkalmazta. Nem sértett azonban jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal sem; hogy alperesnek ezt az utóbbi cselekményét az 1923 : V- tc. 7. §-a első mondatába ütköző tisztességtelen üzleti versenynek vette, mert a társasszerződés jóhiszemű értelméhez képest a szóbanlevő sematikus reklámrajzot is csak a társasviszony tartama alatt használhatta fel az alperes, azzal tehát, hogy azt a társasviszony megszűnése után is alkalmazta hirdetésre, a szerződésből folyó abbanhagyási kötelezettségét megsértette, mert üzleti vállalata körében (következőleg az üzleti versenyt érintően) oly rajzot használt, amely őt meg nem illette. Az abbanhagyásra kötelezés, melyre vonatkozó felperesi kérelem már a keresetlevélben bennfoglaltatik, megfelel az 1923 : V. tc. 1. § 2. bek.-nek. Nem teszi feleslegessé az eltiltást az, hogy az alperes a rajznak a hirdetéseinél felhasználását a per folyamán megszüntette, mert továbbra is fenntartotta azt az álláspontját, hogy a felhasználáshoz joga volt és így nem szűnt meg végleg az esetleges ismétlés veszélye. A pályázati tervrajzra vonatkozó szerzői jog szándékos bitorlása miatt az 1921 : LIV- tc. 18. § 1. bek. értelmében, a reklámrajznak a társasszerződés ellenére, tehát szintén szándékos felhasználásával, mint bitorlással (1923 : V. tc. 7. §) elkövetett tisztességtelen versenycselekménye miatt az 1923 : V. tc. 1. § 2. bekezdése és 35. §-a értelmében az alperes köteles a felperesek vagyoni kárát megtéríteni, valamint az ú. n. vagyoni kárért is megfelelő kártérítést (elégtételt) adni. Nincs olyan jogszabály, mely az együttesen panaszolt jogellenes cselekmények miatt együttesen igényelt kártérítés összegének az egyes cselekmények szerint elkülönített megszabását kötelezővé tenné. A felperesek többsége sem teszi ezt szükségessé, mert a követelést egyetemlegesen jogosultakként érvényesítik. A felpereseknek a tisztességtelen versenycselekményből eredő abbanhagyási és kártérítő követelése elévültnek nem tekinthető akkor sem, ha az alperes eljárására, mint versenycselekményre, csak a per folyamán történt hivatkozáskor már eltelt volna az 1923 : V- tc. 37. §-a szerinti hat hónap (melyet a hirdetés folytatólagosságánál fogva a hirdetés abbanhagyásától kell számítani). Magát a cselekményt ugyanis a felperesek már a keresetlevelükben (nem vitásan a hat hónapon belül) megjelölték az abbanhagyási és kártérítési igényük alapjául, az elévülés szempontjából pedig a követelés (abbanhagyás és kártérítés) érvényesítésének, nempedig a követelés alapjául szolgáló cselekmények jogi minősítésének időpontja az irányadó.