Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXV. kötet (Budapest, 1933)

Hiteljogi Döntvénytár. víztisztító telepnél, a szakértőbizottság szerint az alperesnek a szóbanlevő különleges esetre készült tervrajza csak úgy jöhetett létre, hogy annak rajzolója előtt kellett lenni a felperesek ugyanebből az alkalomból készült tervrajzának. Amit az elsőbíróság a fellebbezési bíróság részéről elfogadottan a bizonyítékoknak a Pp. 270. §-hoz képest megindokolt mérlegelésével a Pp. 534. § értelmében ezúttal irányadólag tényként is megállapított. A szakértőbizottság a két pályázati tervrajz közt fennálló eltérést kifejezetten jelentéktelen változtatásnak minősítette. A bizottsági vélemény nyomán helyesen minősítette a kir. ítélőtábla az alperes tervrajzát a felperesi tervrajz többszörösítésével egy tekintet alá eső utánképzésének, s ehhez képest, tekintettel arra, hogy az utánképzés a felperes szerzők beleegyezése nélkül történt, helyesen minősítette az alperes cselekményét az 1921 : LIV. tc. 6. § első bek. 1. pontja és 67. §-a értelmében a szerzői jog bitorlásának, ami, szándékosság is forogván fenn, az 1921 : LIV- tc. 18. §-a értelmében vétség. Jogszabálysértés nélkül mellőzte a fellebbezési bíróság annak a megállapítását, hogy a pályázati tervrajznak a szerzői jogbitorlás tekintete alá eső utánképzése egyúttal az 1923 : V. tc.-be is ütköző tisztességtelen versenycselekmény is. A kettős minősítésnek ugyan nem lenne jogi akadálya magában véve az,, ha a szerzői jog bitorlása «súlyosabb» jellegű jogsértés volna is, mint a tisztességtelen verseny (ami egyébként általánosságban nem is helytálló). Amennyiben ugyanis a kétféle minősítéshez eltérő jellegű magánjogi következmények fűződnének, a sértett fél nem lenne megfosztható attól, hogy magából a cselekményből, bármilyen minősítés mellett, származó magánjogi összes igényeit érvényesíthesse. Ámde a jelen esetben a felpereseknek a pályázati tervrajz utánképzéséből származtatott kereseti magánjogi követelései (abbanhagyás, vagyoni és nemvagyoni kártérítés, elkobzás és hírlapi közzététel) az alperes cselekményének a szerzői jog szándékos bitorlása gyanánt való minősítése esetében kivétel nélkül megítélhetők, azok szempontjából tehát lényegtelen a tisztességtelen versenyként minősíthetés kérdése. Ennek a minősítésnek büntetőjogi jelentősége pedig azért esik kívül a jelen per keretén, mert csak a szerzői jog bitorlásának vétsége miatti büntetés kiszabása tartozik polgári peres eljárásra (1921 : LIV- tc. 25. §-a), a tisztességtelen verseny körébe eső bűncselekmények megtorlása ellenben nem. Helyes a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja is, hogy a H. E. felperes által az alperessel folytatott társasviszony tartama alatt a közös vállalat reklámja céljára készített általános hirdetési ábra nem tekinthető az 1921 : LIV. tc. 67. §-ában szerzői jogilag védett műszaki műnek, tehát szerzői jogbitorlásnak nem minősíthető alperesnek az az eljárása, hogy ezt az