Sebestyén Samu - Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIV. kötet (Budapest, 1932)

Hiteljogi Döntvénytár. 69 a Szappangyár pénztára fizette ki helyette «Az Est» 70,000 korona előfizetési díját, az «Ujság»-ban közzétett hirdetés 20,600 korona díját és felperes két magántáviratának 3750 és 4585 korona díját, összesen tehát 886,935 koronát. Nem mentené ezt az eljárását az sem, ha való lenne felperesnek az a védekezése, hogy a bónok egyikét-másikát nem a saját céljaira felhasznált pénzösszegek ellenében, hanem a szintén alperes által delegált S. E. pénztárhiányainak leplezésére helyezte el, mert ez az eljárás is, mint mások visszaélésének palástolása, szintén visszaélés volna az alperes bizalmával és az üzlet érdekeit veszélyeztetné. Ámde a P. IV. 9451/1923/2. perben szóval is előadott 3. sorsz. előkészítő iratában felperes az egész 886,935 korona felvételét elismerte. De nem helytálló az a védekezése sem, hogy az említett összegeket előlegül vette fel, mert felperes illetményeit nem a Szappangyár, hanem az alperes pénztárából húzta és ekként az előlegeket is nem az ellenőrzésére bízott Szappangyár pénztárából önkényesen, hanem az alperes pénztárából, az ottani .előlegadási szabályoknak és ellenőrzésnek alávetve, lett volna szabad felvennie. Nem adhatott az önkényes felvételre jogot az sem, hogy néha felperes is kisegítette kölcsönnel a Szappangyár pénztárát. Nem mentheti felperes ténykedését a büntetőbíróság megszüntető határozatában foglalt az a ténymegállapítás: hogy Gy. R. vezérigazgató vallomása szerint alperesnél «szokás volt az üzleti élethez szorosan nem tartozó kiadásoknak a cég pénztárából való igénybevétele olykép, hogy ehhez előleges engedelem és jóváhagyás szükséges nem volt és hogy az elszámolás utólag történt* ; mert a büntetőper főtárgyalási jegyzőkönyvéből kitűnően Gy. R. vezérigazgatónak ez a vallomása nem a felperes saját céljaira való pénzfelvételeire, hanem arra a bírói kérdésre vonatkozott, hogy az olcsó dohány- és cukorvásárlási akciót, illetve üzletet be kellett volna-e felperesnek jelentenie az igazgatóságnál ; arra nézve pedig, hogy alperesnek intézkedésre jogosult vezetői a felperes szabálytalan pénzfelvételéről tudomással bírtak és azokat eltűrték volna, a periratok adatot nem szolgáltattak. Tényként meg van állapítva az is, hogy felperes a Szappangyárból 66,552 korona értékű árut adatott ki és azt a maga részére vette át ; de nem ismerte el, hogy azok ellenértékével tartozik, hanem a P. IV. 9451/1923. sz. perben is azt állította, hogy ezeket az árukat egyes üzletfeleknek ingyen, üzleti érdekből adta, ez a védekezése azonban megcáfolhatott. Nem vitás az sem, hogy felperes 1923. évi augusztus hó 7-én 7.000,000 koronát a Szappangyárnak az Angol Magyar