Sebestyén Samu - Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIV. kötet (Budapest, 1932)

Hiteljogi Döntvénytár. 117 II. Megfelel a Pp. 368. §-ának a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amellyel az alkalmazható szakértői bizonyításra tekintettel K. A. alperesi igazgatósági tag eskü alatti kihallgatását mellőzte. III. A 7000/1925. P. M. rendelet 42. §-ának második bekezdése szerint az egyes vagyontárgyaknak a megnyitó leltárban és mérlegben kitüntetett értékeit a további adóztatás során beszerzési, illetőleg eló'állítási áraknak kell tekinteni. Ez a rendelkezés nem jelenti azonban azt, hogy a megnyitó mérlegben a cselekvő vagyon egyes tételei csakis az eredeti beszerzési áraknak az értékcsökkenési százalék levonása után fennmaradó csökkentett összegei lehetnek ; mert az idézett rendelet 2. § második bekezdése szerint a cselekvő vagyon értékelése értékcsökkenési tartalékalap beállítása mellett is foganatosítható, amely esetben pedig a cselekvő vagyon tétele a vagyontárgy eredeti beszerzési árát tünteti fel. De ha az idézett rendelkezések akként volnának értelmezhetők, hogy az átértékelést követő mérlegekben az értékcsökkenési alap dotálása a megnyitó mérlegben felvett vagyontárgyak nettó értéke után eszközlendő, a mérleg kifogásolt eredményét akkor sem változtatná meg. Mert az értékcsökkenési alap beállításának a dolog eredeti beszerzési árának az élettapasztalat által megállapított meghatározott idő alatt leendő teljes amortizálása lévén a feladata és célja, az értékcsökkenési százalék a dolog eredeti beszerzési árának azt a hányadát teszi, amely a dolog teljes elhasználási idejéből egy-egy évre egyenlően elosztva esik. Ha tehát a megnyitó mérleg cselekvő vagyon tételéül csakis a dolognak a letelt használati időre eső értékcsökkenése levonása után fennálló értékkülönbözete (nettó értéke) szolgálhatna, a dolog további értékcsökkenési tényezője ezentúl is változatlanul csak az a beszerzési értékhányad lehet, amelyet gyakorlatban elfogadott teljes elhasználási idő hátralevő része alatt az eredeti beszerzési ár teljes amortizálásához vezet. A felperes ellenkező érvelésének ezek szerint és a fellebbezési bíróság által idevonatkozóan helyesen felhozottaknál fogva jogszerű alapja nincs. IV. A K. T. 163. § 2. bek. értelmében a részvényes arra a tiszta haszonra tarthat igényt, amely az alapszabályok szerint a részvényesek között felosztásra kerül. Az alperesi alapszabályok 21. § szerint a társaságnak ázon tiszta jövedelme, amely az összes kiadásoknak és leírásoknak a bruttó nyereségből történt levonása után fennmarad, a társaság évi tiszta nyeresége, amelyből «legalább 3 %» a tartalékalapra fordítandó. Ezzel a rendelkezéssel az alapszabályok kifejezetten megengedik azt, hogy a közgyűlés a tiszta nyereségből 3°/0-ot meghaladó összeget tartalékalapra fordítson. Az alperes közgyűlésének határozata