Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

72 Hiteljogi Döntvénytár. ben való elutasítása a törvénnyel ellenkező jogszabály alapján történt. A felperesnek ez az álláspontja nem alapos. A kir. Kúria már felhívott P. IV- 6754/1923/52. sz. alatt kelt ítéletében, a fentebb idézett rész helyes értelmezése szerint, nem foglaltatik «annak jogszabály gyanánt való megállapítása, hogy az előrefizetett vételár teljes mértékben kizárólag csak akkor értékelhető át, ha az eladót a szerződés nem teljesítésében rosszhiszeműség vagy egyéb szerződésszegő magatartás terheli». Az idézett indok ugyanis nem tartalmaz egyebet, mint annak kijelentését, hogy az átértékelés mérvének megállapításánál nem elegendő egyedül annak a figyelembevétele, hogy a követelt összeg mint előrefizetett vételár jár vissza a felperesnek, hanem az átértékelés kérdésében fontossággal bíró egyéb körülmények mellett vizsgálandó a szerződés meghiúsulásának oka is. Az ítélet indokolásának ezt az értelmét, vagyis azt, hogy a kir. Kúria a különösen kiemelt szempontot csak mint az összes mérlegelendő körülmények egyik mozzanatát találta figyelembeveendőnek, kétségtelenné teszi az, hogy ítéletében az előbb előadottakkal kapcsolatban azt is kiemeli, hogy a mellett, hogy a fellebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás nem nyújt alapot az alperes magatartásának már kiemelt minősítésére, a felperes nem hozott fel a perben megállható alappal bíró egyéb oly tényállásokat sem, melyek a fizetéskori teljes értékeléssel való visszatérítés igénylésére kellő alapot szolgáltatnának. A kir. Kúria ítéletéből idézett indokok tehát csak az átértékelés megengedhető mértékének mérlegelésére vonatkoznak, amelyre nézve az 1928 : XII. tc. csupán általános irányelveket tartalmaz. Ezek szerint a kir. Kúria ítéletében nem egy, az 1928. évi XII. tc. rendelkezésével ellentétes jogszabály alkalmazása, hanem éppen ellenkezőleg lényegileg a felhívott törvény 12. §-ában foglalt annak a szabálynak kijelentése foglaltatik, hogy az átértékelés mérvének megállapításánál figyelembe veendők a felek viszonyának összes mozzanatai s a teljes átértékelés mértékét egyéb esetek között akkor kell megközelíteni vagy alkalmazni, ha ezt az adóst terhelő szerződésellenes magatartás indokolttá s a hitelező érdekét tekintve méltányossá teszi. Ezekhez képest azok a feltételek, amelyek szerint az átértékelés kérdésében jogerősen hozott ítélet rendelkezései újra döntés tárgyává tehetők, fenn nem állanak s minthogy egyebekben az ítélet a feleket az ítélt dolog erejével köti, jogszabályt