Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Hiteljogi Döntvénytúr. 73 sértett a fellebbezési bíróság azzal, hogy a felperes újabb átértékelésre irányuló keresetének helyt adott. Ezért a kir. Kúria az egyéb, tárgytalanná vált felülvizsvizsgálati panaszok elbírálását mellőzve, a felperest felülvizsgálati kérelmével elutasította. = Ennek a döntésnek aggályossága már az alább közölt két ítélet egybevetéséből kitűnik. Ezenfelül a valorizációs törvény 13. §-ának 2. mondata szerint, átértékelési kérelmet részben elutasító ítéleti rendelkezés esetében is helye lehet átértékelésnek, ha a kérelemnek jogszabály hiánya miatt vagy e törvénnyel ellenkező jogszabály alapján nem adtak helyet. Ehhez Almási: «E szerint a 13. § alapján kérhető ... az átértékelés kisebb mértékben engedélyező ítéletnek nagyobbmérvű átértékeléssel való helyettesítése is.» Részvénytársaság. 43. Az igazgatósági tag díjazást követelhet az igazgatóság megbízásából a társaság finanszírozó hitelezőjének kívánságára teljesített külön munkájáért; a közgyűlés megállapítása ehhez nem szükséges. A Kúria előző ítéletében már kimondta, hogy a felperes azért a munkáért, amelyet mint az igazgatóság tagja ezt a munkakörét meghaladóan az igazgatóság, tehát az alperes részvénytársaság erdekében végzett, az alperestől munkadíjat követelhet. A felperes a jelen perben az alperes részvénytársaságtól követeli ennek a munkadíjnak a megfizetését. Az alperes a többi között azzal védekezik, hogy a részvénytársaság igazgatósága az igazgatóság egyik tagjával ennek díjazására érvényesen nem állapodhatik meg, hanem csak a közgyűlés. — A Kúria ezt a kifogást elveti, mert a kereseti követelés nem a felperes és az igazgatóság között kötött külön megállapodásra van alapítva, hanem az azért járt a felperesnek, mert tevékenységét az alperest finanszírozó hitelezője kívánságára fejtette ki az alperes megbízásából. (Kúria 1930. febr. 18. P. II. 1653/1929. sz.) Indokok: A kir. Kúria előző (P. II.- 3531/1926/18. sz.) ítéletében kimondta, hogy fe]peres azért a munkáért, amelyet mint az igazgatóság tagja ezen munkakörét meghaladóan az igazgatóság megbízásából az alperes érdekében végzett, az alperestől munkadíjat követelhet. Alaptalan alperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság jogszabálysértéssel hagyta figyelmen kívül, hogy felperes nem volt a vállalatnak tisztviselője és hogy az igazgatósági tagsági minőségéből folyó igényeiről vele szemben lemondott, mert a munkadíj, a melyre a felperes követelési joga a fentiek szerint meg van állapítva, nem tisztviselői vagy igazgatósági tagsági minőségéből ered, hanem az arra vonatkozó igénye az igazgatóság megbízásából teljesített külön munka fejében van mi ^állapítva.