Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Hiieljogi Döntvénytár. 19 ság idézett határozata folytán pénzét nyilvánvalóan akkor is elvesztette volna, ha a most említett fedezeti értékek átvétele után küldötte volna be a bankhoz. Ekként, ha említett eljárása netán ellenkezik is a bankszokásokkal, a felperes nem tekinthető olyannak, aki a kár keletkezésében maga is közrehatott. A kármegosztás anyagi jogi feltétele tehát nem forog fenn. E szerint az ítéleti döntés szerint immár közömbös annak a kérdésnek az eldöntése, hogy az I és V-rendű alpereseknek felelőssége az igazgatósági tagsággal járó ellenőrzési tennivalóik elmulasztása alapján is megállapítható-e. Ami már most a Vll-rendű alperest illeti, ez ellen a felperes azon az alapon támaszt keresetet, hogy ez az alperes, mint a bank cégvezetője, a H. S. vattagyárral való szóbeli megállapodás megtörténtére, valamint e gyár váltóelfogadmányainak a bank birtokában létére vonatkozólag az 1928. évi június hó 12-én történt szóbeli tárgyalások alkalmával, majd ezt követően a június 18-án folytatott telefonbeszélgetések során a felperesnek valótlant állított és ezzel őt tévedésbe ejtve, a keresetben megjelölt összeg átutalására bírta. A VH-rendű alperes kártérítési felelőssége ezen az alapon megállapítható lenne ugyan abban az esetben, ha a valótlan tényállításokat azok valótlanságának tudatában, tehát csalárdul tette volna, ámde a fellebbezési bíróság által elfogadott tényállás szerint nincsen adat arra, hogy a Vll-rendű alperes tudta-e, hogy a vezérigazgató a szóbanforgó váltókkal nem rendelkezik és így nincsen alap a Vll-rendű alperes kártérítési felelősségének a megállapítására. Ügyletátruházás. 3. /. Ha az egyik szerződő fél arra nyert jogot, hagy az ügyletet egészben másra ruházza át, úgy, hogy ez esetben az átvevő által átvállalandó kötelezettség eh betartásáért személyes felelősségben marad, az ily felelösségbenmaradás készfizető kezességi kötelezettséget eredményez, nem minősíthető tehát együttkötelezett egyenes adóstársi viszonynak, hanem csak a főadós mellett egyetemleges felelősséggel járó mellékkötelezettségnek. — II. Ennek a mellékkötelezettségnek a terjedelme a főkötelezettség mindenkori terjedelméhez igazodik, s mert a főkötelezettre a felkeres követelési joga a versaillesi békeszerződés szerint megszűnt, a magyar honos mellékkötelezett és ezen okon szabadul. u2*