Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Hiteljogi Döntvénytár. 155 peres részéről az újabbi alkalmazásban állítólag megnyilvánult megbocsátásra sem, mert egyrészt a közhatósági intézkedés a felek akaratától független, sőt a felek akarata ellenére is keletkezhetik és a közérdekű szempontok által vezérelt közhatósági intézkedés a megbocsátás vagy elnézés tárgya nem is lehet ; másrészt a felperes utóbbi elbocsátásánál alapul nem is a túlhaladott 6. •/. alatti határozat, hanem a vámigazgatóságnak a 7.'/. alattiban foglalt újabb rendelete szolgált, amelynek hatására az alperes korábbi tényei befolyást nem gyakorolhatnak. De nem lehet az alperes terhére az azonnali hatályú elbocsátásnak akadálya az a körülmény sem, hogy a vámigazgatóság 7//. alatti rendelete nem magához az alpereshez, hanem az «I» céghez intéztetett, mert az «I»-val létesített szoros kapcsolat és együttes üzletvitel folytán a vámkezelési engedélynek az «I» cégtől való megvonása a vele összekapcsolt alperesi cégnek érdekeit is súlyosan érintené. Az alperes részéről jogszerűen bekövetkezett azonnali hatályú elbocsátás mellett pedig felperesnek felmondási igénye nem lehet, és így téves a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amely szerint felperesnek a szerződésszerű egyévi felmondási időre törzsfizetés fejében 3840 P-t, a kikötött 35 %-os haszonrészesedés fejében pedig 14,350 P-t megítélt. Ennyivel tehát a marasztalási tőke leszállítandó volt. A kifejtettekből következik, hogy felperesnek 1928. augusztusi első elbocsátása is jogosan történt, annál is inkább, meri a 2.7., 3//. és 4//. alattiak szerint felperes és képviselője maguk is elismerték, hogy a kérdéses vámjövedéki kihágás egyedül felperes terhére esik, és az sem volt vitás, hogy felperes az 1928. augusztusi első elbocsátását tudomásul vette és újabb alkalmazásáig alperesnél szolgálatot nem is teljesített. II. (Kúria 1930. akt. 10. P. II. 925/1930. sz.) Indokok: A peresfelek jogviszonya a magánjogi szolgálati jogviszonyra vonatkozó szabályok alapján bírálandó el. A magánjogi szolgálati jogviszony keretén belül az esetben, ha a szolgálat időtartama a szerződésben naptárilag eleve meghatározva nincs, azaz ha a szerződés határozatlan időtartamra szól, a szolgálati viszonyt bármelyik fél, tehát a munkaadó is. megfelelő felmondás útján megszüntetheti és az állandó bírói gyakorlat szerint a munkaadót ettől a jogától nem fosztja meg az a körülmény, hogy az alkalmazott nyugdíjjogosultsággal bír.