Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

150 Hiteljogi Döntvénytár. II. (Kúria 1930. okt. 14. P. II. 2309/1930. sz.) Indokok : Helyesen értékelte (Pp. 271.) a fellebbezési bíróság az 1914. évtől a felperes nyugdíjazásáig, 1923. novemberig lefolyt és nem egészen öt hónap híján ugyancsak 15 évet kitevő szolgálat alatt, a munkakör gyarapodásához és a szolgálati idő szaporodásához mérten, a rendes körülmények között elérhetőnek mutatkozó fizetésemelkedést ugyancsak 2510 aranykoronára. Nem merült fel ugyanis oly adat a perben, amely eleve kizárná annak a lehetőségét, hogy a felperes fizetése a második 15 év alatt ugyanolyan arányban növekedhessék, mint az előző 15 év alatt. S habár a felperes a nyugdíjazásig ugyanazon beosztásban és szolgálati minőségben megmaradt, mégis 1929-től kezdve már mint főpénztáros, ez a körülmény figyelemmel a főpénztárosi állásnak bizalmi természetére és felperesnek az alperes által is elismert megbízhatóságára és hűségére, ugyancsak nem zárja ki a felperes fizetésének a szolgálati évekre tekintettel való fokozatos emelkedését,, sőt az utóbb felhívott körülmények az illetmények várhatott emelkedése mellett szólnak. Nem döntő az a körülmény, hogy az alperesnek nincs olyan illetményszabályzata, amely a békebeli központi tisztviselőknél bizonyos szerződéses fokozatos emelkedést előírna, mert az alperes a rendes békebeli időben is fokozatos fizetésemelésben részesítette a felperest és ennek következményeképpen helytálló az a megállapítás, hogy az alperes 1914. év után a rendes körülmények között a felperest további fokozatos fizetésemelésben részesítette volna. Az ügy eldöntésére közömbös, hogy az alperesnél, magasabb állásban lévő tisztviselőknek jelenleg a felperes nyugdíjánál kisebb fizetésük van. A fellebbezési bíróság tehát az e körülményekre felajánlott bizonyítást jogszabálysértés nélkül mellőzhette. Az átértékelés szempontjából az adós teljesítőképessége mérlegelésének az 1926 : XVI. tc. 11. §-a értelmében csak akkor van helye, ha az átértékelésre irányadó rendelet vagy arányszám hiányában az átértékelés mértéke bírói megállapítástól függ. Az adott esetben pedig a törvény 4. §-a szerint az arányszám alapján történő átértékelésnek van helye, az a kérdés tehát, hogy a megállapított nyugdíj az alperes teljesítőképességét meghaladja, avagy veszélyezteti-e vagy sem, a jelen perben közömbös.