Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Hiteljogi Döntvénytár. 151 Nyugdíj megállapítása. 95. Az 1926: XVI. tc. 4. § 2. bekezdésének utolsó mondatában foglalt rendelkezést a százalékos lakbérpótléknak az újabb nyugdíjszabályok alapján a nyugdíjba beszámítható illetménye körébe való vonása kérdésében csak bizonyos esetekben értelmezi méltányosan akként, hogy a nyugdíj alapjául vett illetmény kiszámításánál a nyugdíjazás előtti utolsó nyugdíj szabályzat szerint biztosított lakbérpótlékot vette számításba. Egyes esetekben méltányossági okból az alkalmazottra kedvező értelmezést tartalmazó bírói döntésre jogszabályt alkotó bírói gyakorlatként hivatkozni nem lehet. Az alperes pénzintézet az 1923-tól nyugdíjazott felperessel a nyugdíj átértékelésére folytatott per megszüntetése mellett bíróságon kívül egyességet kötött, amelyben megállapodtak, hogy a felperest 31 éves szolgálata után nyugdíjba beszámítható illetményeinek 92 u/o~a illeti meg, továbbá meghatározták, hogy a nyugdíjba beszámítható illetmények évi mekkora összeget tesznek ki és hogy a felperes nyugdíja az alperes intézet közzétett .'5(1 °/u arányszáma helyett 50.°/0-os arányban átértékelve havi mekkora összegnek felel meg. A felperes az ezen egyességgel megállapított nyugdíj felemelésére irányuló keresetét az egyesség azon kikötésére alapítja, hogy ha akár a most érvényben lévő jogszabályok alapján az arányszámnak 40, illetve 50 °/o"on felül emelkedése következtében, akár később keletkező jogszabályok, ideértve a Kúria összes munkaügyi perekben ítélkező tanácsai által két éven át állandóan követett egységes gyakorlatát vagy más általános kötelező rendelkezés következtében a felperes nyugdíjának összege az egyességben meghatározott összegnél többet tenne ki, a felperest a jogszabályban vagy más rendelkezésben meghatározott időponttól kezdődően a magasabb nyugdíj illeti meg. — A Kúria a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatása mellett a címben foglalt megállapítás okából a felperest elutasítja. (Kúria 1930. okt. 10. P. II. 1917/1930. sz.) Indokok : Az 1924. évi július hó 1. napját követő időben létrejött és a pénzértékcsökkenését már figyelembe vevő ez az egyesség az 1926 : XVI. tc. 14. § második bekezdése értelmében a járandóság összegére nézve továbbra is irányadó. Az egyesség 3. pontja szerint azonban abban az esetben, ha akár a jelenleg érvényben lévő jogszabályok alapján az arányszámnak 40, illetőleg 50 %-on felülemelkedése folytán, akár később keletkező jogszabályok, ideértve a kir. Kúria összes, a szolgálati és nyugdíjviszonyból származó perekkel foglalkozó tanácsai által két éven át állandóan követett egységes gyakorlatot vagy más általánosan kötelező rendelkezés folytán felperes nyugdíjának összege a 2. pontban meghatározott összegnél nagyobb összeget tenne ki : úgy a fentemlített jogszabályban vagy más