Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)

Hiteljogi Döntvénytár. 71 egyike, aki volt köztisztviselő, ebből eredő összeköttetéseit kívánja szerződőtársai vállalkozása céljaira ezek által kötelezett ellenérték fejében kihasználni. I. A kincstár a felperes mérnökkel kötött útépítési szerződésben kikötötte az általános vállalati feltételek alkalmazását. Ezek egyik pontja szerint a vállalkozónak, előzetes utasítás nélkül végzett munkálatokért, ha azokat az építtető mégis elfogadná, csak az építtető által egyoldalúan megállapított kárpótláshoz van igénye. A felebbezési bíróság ellenkező jogi álláspontjával szemben a Kúria a kikötést a jó erkölcsökbe ütközőnek és ezért érvénytelennek nyilvánítja. II. Nyug. főispán felperes az útépítési vállalkozók alperesekkel társasviszonyba lépett oly megállapodással, hogy az biztosította vállalkozásuk részére mindazon előnyöket, melyek személyes ismeretsége révén «legalis» úton elérhetők, viszont az alperesek a társas viszony tartamára a jövedelemben való részesedést kötelezték felperesnek. —• A Kúria a felek ügyletét tiltott cél megvalósulására irányulónak minősíti és a felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. I. (Kúria 1929 máj. 14. P. IV. 5584/1928. sz.) Indokok : Alapos a felperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság a többletmunka ellenértékének megállapításánál jogszabálysértéssel alkalmazta az általános vállalati feltételek 35. pontjának utolsó bekezdésében foglalt kikötést. Igaz ugyan, hogy felperes az alperessel kötött szerződésben a vállalati úton végrehajtandó középítkezési munkákra és szállításokra vonatkozó általános feltételeket és így köztük a 35. pontban foglalt kikötést is magára nézve kötelezőknek fogadta el, kötelmi jogunk pedig általában a szerződési szabadság elvén épült fel, — ámde a szerződési szabadságnak is vannak korlátai. Ilyen korlát, többek között a szerződés egész tartalmának avagy egyes kikötéseinek a jó erkölcsökbe ütköző volta. A fenti kikötés kizárólag az alperes kincstár önkényére bízza a meg nem rendelt, de általa utóbb mégis elfogadott munkálatokért járó ellenszolgáltatás megállapítását, már pedig ez az egyoldalú kikötés egyrészt ellentétben áll a közszállítási szabályzat 17. §-ában kifejezésre jutott azzal az elvvel, hogy a szerződő magánfelek a hivatallal egyenjogú szerződő feleknek tekintendők és nem szabad azokra egyoldalúlag csupán kötelezettségeket hárítani, másrészt módot nyújthat a munkáltató köznek arra, hogy a vele szemben gazdaságilag kétségtelenül gyengébb felet, a vállalkozót, aránytalan ellenszolgáltatással kizsákmányolhassa. Ez a kikötés tehát nyilván a jó erkölcsökbe ütközik és ezért érvénytelen. Ezek szerint a peres többlet-munkálatokat illetően szerző-