Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)

58 Hiteljogi Döntvénytár. tása szerint akár a kir. törvényszékhez, akár a most megjelölt választottbírósághoz adhatja be — e választottbíróság minden egyes adott esetben a bíráskodást csakis a felperes szabad választása, mindenkori felperesnek egyoldalú akaratnyilvánítása alapján gyakorolhatja. Nyilvánvaló tehát, hogy, amidőn a törvényben felállított e párhuzamos hatáskörök közül a választási joggal szabadon rendelkező felperes a kereskedelmi és iparkamara fennebb megjelölt választott bírósága előtt folyó eljárást vagyis azt az eljárást választotta, amely a kártérítési igény érvényesítését egyenesen kizárja, — ezzel a tényével az ebből a tisztességtelen versenyből folyó ügyben maga zárta ki a kártérítés követelhetését, vagyis maga mondott le annak lehetőségéről, hogy a kár követelésével akár egyidejűleg, akár utólag, az abbanhagyás kérdésében párhuzamos hatáskörű kir. törvényszékhez fordulhasson. Ezzel szemben nem jöhet figyelembe az a körülmény, hogy a felperes a választottbírósághoz beadott és csupán abbanhagyásra irányuló keresetében a kárigény érvényesítésére vonatkozóan jogfenntartó nyilatkozatot tett, mert az ellenkező felfogás a törvény fennebb idézett rendelkezéseiben megnyilvánuló törvényhozói akarat megkerülésére és annak kijátszására adna alapot ; következésképpen az ilyen jogfenntartó nyilatkozatnak joghatály nem tulajdonítható. Ezek szerint, minthogy az e részben meg nem támadott ténymegállapítás szerint a felperes a szóbanforgó, úgy a választottbírósági per, mint e rendes bírósági per tárgyául szolgáló tisztességtelen versenyből folyó ügyben a keresetét 1927. évi január hó 3. napján a budapesti kereskedelmi és iparkamarának a tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi V. tc. alapján megalakított választott bírósághoz adta be és e keresete csupán abbanhagyásra irányult és minthogy a kifejtettek szerint felperesnek a most megjelölt keresetében foglalt ama kijelentésének, hogy «kárának megtérítése iránt igényének érvényesítését külön eljárásban fogja szorgalmazni)), joghatály nem tulajdonítható, továbbá, minthogy a felperes szabad választása szerint a választottbíróság elbírálása alá bocsátott ez az ügy a most megjelölt választottbíróságnak jogerőre emelkedett és marasztaló részében a Tvt.44. §. második bekezdése értelmében kielégítési végrehajtás alapjául is szolgáló 239/1927. keresk. kam. szám alatt hozott ítéleti döntésével végleges eldöntést nyert, a fentebb kifejtettek értelmében a felperes az ügynek ily kép történt jogerős befejezése után a rendes bíróság előtt ugyanezt az ügyet ugyanazok az ellenfelei, az alperesek, ellen ismét folyamatba nem teheti, és ugyanebből az ügyből kifolyólag, ugyan-