Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)

Hiteljogi Döntvénytár. 35 hivatalos tudomása van az arányszámnak a II. bírósági ítélet után történt felemeléséről. — IV. Az alperes nyugdíjfizetési kötelezettsége mértékére az egyesség irányadó az átértékelés törvényi rendezése után is, ha az ellenkező nincsen kétségtelen jogfenntartással kikötve. — V. A nyugdíjmegállapítási keresetével elutasított felperes részére a kir. Kúria fellebbezésében visszatérítendőkül követelt, a fellebbezési bíróság által nem tárgyalt nyugdíjjárulékokat a felek által előtte tett egyező előadás alapján az alperes arányszáma szerint átértékelve megítéli. Az I. esetben a felperes 1921. évben lépett be a koncern-nyugdíjegyesületbe és vétkessége nélkül 1927-ben elbocsáttatásáig volt tagja. Belépése Titán a nyugdíjszabályzatban biztosított kedvezménnyel élve, 10 szolgálati évet vásárolt meg a nyugdíj egyesület választmánya hozzájárulásával a nyugdíjba beszámításra. Ez a beszámítás az alapszabály és a tagsági igazolványba történt bejegyzés szerint csak a nyugdíj egyesületbe belépéstől 10 év elteltével, a felperesnek nyugdíjjogosultsága elérésekor lép hatályba. A felperes elbocsátását kilenc hónappal megelőzően a munkaadó alperes rt. kérdésére a koncernnyugdíjegyesület a nyugdíjjogosultság kezdetére nézve ettől eltérő információt adott. A kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítélete megváltoztatásával a keresetet elutasítja. Ugyanígy döntött ugyanazzal a megokolással másik felperesnek ugyanazon munkaadó ellen, ugyanolyan tényállás alapíján indított perében. A II. esetben a felperes, az alperes részvénytársaság státuszához tartozó tisztviselő, ennek rendelkezése alapján a korpaközpontnál teljesített szolgálatot 1915-től 1921-ig, 1916-tól cégjegyzői jogosultsággal. Fizetését a rt. ezen központtal elszámolta. A felperes a központnál magasabb fizetést élvezett. A fellebbezési bíróság döntése szerint a felperes a nyugdíjjogosultság szempontjából az alperessel egyesült rt.-nál hasonló állást és munkakört betöltő tisztviselőkkel azonos elbírálás alá esik. — A kir. Kúria a felülvizsgálati kérelmeket elutasítja s kimondja, hogy mert az 1914 július 1-én fennállott nyugdíj-, ill. illetményszabályzat különleges rendelkezést nem tartalmaz, közömbös, hogy a munkaadó a felperest a saját telepén vagy azon kívül foglalkoztatta, s hogy a nyugdíjjárulékot a korpaközpontnál élvezett, vagy pedig csak az 1914. évi alacsonyabb fizetés arányában vonta-e le. A III. esetben az alperes egy 1914-ben még csak 20 éve fennállott rt. A felperesnek beszámítható 27 szolgálati év után jár nyugdíj. A fellebbezési híróság ezért az átértékelés alapjául szolgáló koronaösszeg nagyságát az összes körülmények méltatása alapján állapította meg (1926 : XVI. te. 4. §. 2. bek.). Az alperesnek azt a számítási módját, mely szerint az 1894—1914. éveknek összesen 3200 ar. koronát kitévő előlépései 20 évre felosztott egyévi átlaga alapján a további hét évre is évi 160 ar. kor. esnék s az 1914. évi 4000 ar. kor. törzsfizetés 1120 ar. kor.-val 5120 ar. kor.-ra volna emelendő, nem fogadta el, mert a felperes 1894-ben, amikor 800 K kezdőfizetéssel lépett szolgálatba, nem töltött De olyan állást és munkakört, mint 1914-ben vagy nyugdíjaztatásakor, 1920-ban, hanem csak később lépett elő, ezért a fizetésemelések sem lehettek kezdetben olyan mértékűek, mint magasabb állásában. Ezen az alapon okszerű következtetéssel azt állapította meg, hogy az alperes békeidőben a felpereséhez hasonló állású és munkakörü tisztviselőt legalább 6200 K törzsfizetéssel és 1500 K lakbérrel javadalmazott volna. Az 1914. évben ér3*