Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)

Hiteljogi Döntvénytár. marasztalás csak a követelésnek a csődtömegből ki nem kerülő részére szólhat. — III. A betéti társaság beltagja saját személyes tartozásaival ellenérték nélkül a társaságot terhelvén meg s a társaságot ezzel kényszeregyességbe sodorván, kártérítéssel tartozik a kültagnak. — IV. Nem állapítható meg betéti, hanem csak csendes társaság, amikor a be nem jegyzett cég alatt folytatott üzlet közös számlára vitele céljából annak tulajdonosának pénzösszeget bocsát rendelkezésére valaki azzal, hogy ezt az üzleti veszteség fele része terheli s a nyereség fele része illeti, noha magának az üzletvitelre beleszólási jogot is biztosít, de társasviszony kifelé nem nyilvánul meg. Az alábbi I. a. esetben K. S. írásos szerződéssel az elsőrendű alperessel kifejezetten közkereseti társaságot alapított azzal, hogy a társasüzletet az eddigi K. S. cég alatt fogják folytatni, mindenik tagot önállóan illeti a képviseleti jog stb. Utóbb elsőrendű alperes helyébe G. I. lépett be a közkereseti társaságba, akiért másodrendű alperes készfizető kezességet vállalt; a felperes utóbb tett előadása szerint a másodrendű alperes is közkereseti társasági tag volt s csak színleg szerepeltették őt készfizető kezesnek s helyette G. I.-t társasági tagnak. — A felebbezési bíróság elsőrendű alperessel szemben a keresetet elutasítja, mert a felek nem állapodtak meg arra, hogy az üzletet közös cég alatt folytatják s a felperes bírói kérdésre kifejezetten kijelentette, hogy az üzletet nem folytatták közös cég alatt. A Kúria a kereset jogalapját megállapítja a címbeli jogi álláspontok kijelentése mellett az elsőrendű alperessel szemben, mert az addigi cég toldat nélkül is használható. Másodrendű alperesre nézve feloldja az ítéletet annak megállapítása végett, hogy a felek csak színleg szerepeltették-e G. I.-t, a másodrendű alperes atyját, társasági tag gyanánt, valójában azonban a másodrendű alperes lépett be elsőrendű alperes helyébe. A döntés ezen része aggályos, mert a társasági tagnak harmadik személy ;ranyában való felelősségéről van szó. A II. a. esetben az alperesek írásos szerződéssel még 1923 szeptemberében léptek be kültagokként betéti társaságba, ezt 10 nap múlva bejegyzés végett a cégbírósághoz be is jelentették, de mert a kérvényt nem írta alá az addigi kültag s a címpéldányokat sem állították ki megfelelően, a kérvény érdemi elintézése csak 1924 márciusában történhetett meg, részben a kiadmányozásnál előfordult hiba miatt. Az alperes kültagok időközben az üzletbe bejártak, az ügyleteket számontartották s haszonrészesedés címén összegeket vettek fel. A bejegyzés után harmadnapra a csődöt megnyitották. A Kúria a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával a címbeli álláspontok kijelentésével marasztal. A III. a. esetben a beltag, aki a társaság üzletvitelére és képviseletére egyedül volt jogosítva, az ellene és a társaság ellen lefolytatott k. e. eljárásban a betéti társasággal szemben is fennállóknak ismerte el személyes tartozásait. A Kúria a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával marasztalja a kültagokkal szemben. A IV. a. esetben a felperes azt vitatja, hogy betéti társasági viszony volt a tőle árut vásárolt kereskedő s az alperes között.