Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)

24 Hiteljogi Döntvénytár. bizonyítva. A Kúria a felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja és bírságban marasztalja. mg ^ ^ P JJ 2310/1917. SZ.) Indokok : A ATB. alatti nyugdíj szabályzat 3. §-a szerint a nyugdíjra jogosító nyugdíj intézeti tagság csupán a nyugdíjbizottság javaslatára, az alperes igazgatósága által történt felvétel útján, keletkezhetik; az 5. §. szerint pedig a 30-ik életévét betöltött tisztviselő csak a nyugdíj bizottsághoz intézett írásbeli kérelemre, kivételesen, különös kedvezményként, a nyugdíjbizottság javaslata alapján, az alperes igazgatósága által a felvételre nézve netán megállapítandó külön feltételek alatt vehető' fel; míg a 40-ik életéven túl a nyugdíjintézetbe való felvételnek nincs helye. A fellebbezési bíróság megállapította, hogy az utólagos felvétel iránti kérvény beadása nincs bizonyítva. Ebből a tényből, valamint abból, hogy az utólagos befizetés elfogadása, valamint a további levonások elrendelése abban a feltevésben történt, hogy a felperes által beadottnak állított kérvény alapján a nyugdíjintézetbe alapszabályszerű módon fel fog vétetni : az okszerűségnek megfelelően és anyagi jogszabálysértés nélkül nem tulajdonított a fellebbezési bíróság a különben is 100 %-ra átértékelten visszatérített nyugdíjjárulékbefizetés elfogadásának és a többi járulékok levonásának nyugdíj szerződést létesítő jelentőséget, és pedig annál kevésbbé, mert felperes, korára való tekintettel, a nyugdíj szerződés csak kifejezett korengedéllyel és külön erre vonatkozó határozattal lett volna felvehető. Nyugdíjátértékelés: A felek az 1926: XVI. te. szerint a nyugdíj járandóság mértékét egyességgel rendezhetik 14. ama két feltétel alatt, hogy a pénz értékcsökkenése figyelembe vétessék s hogy az egyesség 1924 július l-e, vagyis a pénzérték állandósulása után jöjjön létre. Az alperes társaság arányszámát 48-1%-ban tette közzé, de tényleges alkalmazottaival, közöttük felperesekkel, 1926-ban oly megállapodásra lépett, hogy velük szemben 70%-os alapon fogja a nyugdíjakat átértékelni, de ennek alapjául nem az 1914. évre visszaszámított illetmények, hanem a nyugdíjazáskor élvezett összes illetményeknek 20% lakbérrel csökkentett összegéből a szolgálati időnek megfelelően kiszámítandó nyugdíj fog szolgálni s hogy a 70%-os arányszám 1927 után bekövetkező nyugdíjazás esetében minden megkezdett l/4 év után 1%-kal emelkedik 100%-ig. Az alperes a felperesek állását 1927 júliusra felmondta s őket ezen megállapodásnak megfelelő illetményekkel nyugdíjazta. A felperesek az egyesség semmisségét vitatják s hogy kényszerhelyzetben írták alá a megállapodást, mert annak megtagadása esetén a felmondástól kellett tartaniok, sőt az alperes felmondással fenyegette őket, végül vitatták, hogy az alperes őket megtévesztette, illetve tévedésben voltak. A. Kúria felülvizsgálati kérelmüket elutasítja.